Tanulmány: itt

Szerző

Kinda István

Cím

IPAR ÉS NÉPMŰVÉSZET HA TÁRÁN: SÍRKŐFARAGÓK MŰVÉSZETE A KIS-KÜKÜLLŐ MENTÉN

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MULTIDEZO.2022.45

Absztrakt

A hagyományos felfogás szerint a sírjel a halott sírjára helyezett új test – fejfa, bálvány –, ahová a lélek megtérhet. Díszítése a halott nemét, korát, rangját, foglalkozását jelezte, az írástudás elterjedésével pedig a szimbólumok nyelve egy új médiummal egészült ki, a prózai vagy verses epitáfiumokkal. Viszonylagos késői megjelenése ellenére a kő sírjel nagy változáson ment át egy bő évszázad alatt. Néhány évtizedes fáziskéséssel az általános művészeti irányzatok jellemzői is megjelentek a paraszti sírköveken, akadt köztük a barokk, rokokó, klasszicizmus stílusjegyeit magán viselő példány is. A Havadtőn dolgozó 18–19. századi kőfaragók naiv és művészi kivitelezésű munkái egy székelyföldi közösség értékszemléletét, világlátását, az emlékállítás idealizált és gyakorlati megvalósulásának buktatóit, sikereit, törekvéseit is elénk helyezik. Formaviláguk, stílusuk, díszítményeik révén fokozatosan a helyi kultúra termékeivé váltak.

Kulcsszavak

sírjel, Kis-Küküllő mente, kőfaragás, naiv művészet, jelkép