Tanulmány: itt
Szerző
Pamjav Horolma
Cím
A MAGYAR NÉPESSÉG GENETIKAI ÖSSZETÉTELE APAI ÁGON
Hivatkozás
DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MAOSMB.2022.39
Absztrakt
: Az emberiség történelme szorosan összefügg a népvándorlás történetével. A genetikai sokféleség mintázatai információt nyújtanak a népesség történetéről, mivel minden jelentősebb demográfiai esemény nyomot hagyott a populációk genomiális sokféleségében. Ezek a demográfiai nyomok nemzedékről nemzedékre adódnak át, így a mai emberek genomja demográfiai történetüket tükrözi.
A történelmi és régészeti adatok alapján a honfoglaló magyarok keletről érkeztek – hét törzsből álló szövetségben –, és úgy 895 körül véglegesen letelepedtek a Kárpát-medencében. Jelenlegi tudásunk alapján pontosan nem tudjuk megnevezni, hogy a honfoglaló magyarok magja konkrétan melyik földrajzi régióból indulhatott nyugat felé tartó útjára, azonban bizonyos – dél-szibériai eredetű – anyai és apai leszármazási vonalak jelenléte a recens magyar populációkban és a honfoglalás kori régészeti csontmintákban arra enged következtetni, hogy valahol Dél-Szibéria és a mai Mongólia területére mutat. Foglaljuk el képzeletünk repülő léghajóját, amelyről lepillantva láthatjuk, amint ezen feltételezett népcsoport – bizonyára eléggé szervezetten – családjával élte életét a vagyontárgyat képező állatállománnyal együtt és mindig egy kicsit tovább haladhatott – természetesen nyugat felé – a legfrissebb legelőterület kiválasztása miatt. Ki tudja, hány évszázad alatt tették meg az utat a Kárpát-medencéig… Természetesen útközben békésen kapcsolatba kerülhettek más népcsoportokkal, vagy egyeseket meghódítottak, talán behódoltak mások is. Ezen események következtében genetikai állományukba bekerülhettek azon népek genetikai nyomai, akikkel érintkezésbe kerültek, amellett megtartották az eredeti génállományt is. Ha a honfoglalók GPS-koordináták alapján cserkészték volna be a Kárpát-medencét éjjel-nappal menetelve, vagy repülőgépre szálltak volna fel, akkor kizárólag csak az eredeti génállományukat hozták volna az új honba. Talán voltak közöttük „felderítők”, akik előre mentek és kifürkészték, hogy hány napnyi vagy hónapnyi távolságra milyen területek vannak és kik laknak ott, ha egyáltalán a hírekkel visszatértek. Elgondolkodtató, hogy a honfoglalók miért pont a Kárpát-medencében maradtak és miért nem mentek tovább. Legészszerűbb válasz erre az lehetett, hogy meglehetősen alkalmasnak vélték az új területet (folyók, völgyek, alföldek és hegyek) az állatok legeltetésére és földművelésre, ugyanakkor valószínűleg olyan körülmények is közrejátszottak, hogy az új jövevényeket nem üldözték el a helybeliek a kiválasztott honból.
Ezzel a kis történettel próbáltam emberközelivé tenni e tudományág szakmai berkeiben esetleg tájékozatlan személyeknek a túl szakmainak tűnő őstörténeti genetikai eredményeket, amelyek a későbbiek során következnek.
Kulcsszavak
népvándorlás, ősanyák és ősapák, honfoglalók, recens magyar populáció, genetikai összetétel