A szakrális származású küldetéstudattal rendelkező magyar nagyfejedelmek leszármazottjairól van szó, a turulnemzetség királylányairól, akik Szent István, Szent Imre és Szent László szentté avatása után úgy hívták magukat, hogy a szent királyok nemzetsége. A vér szava rendkívüli volt ebben a korban, mert a nemzetségeken belül, a családokon belül időről időre, az Ég-küldöttje öntudat mellett megjelent az idoneitás, és megjelent a karizma is, amely kiemelte az Árpád-dinasztiát a környezetéből.

A dinasztikus kapcsolatoknak elsősorban politikai okai voltak, de a politikai okon túlmenően kulturális vonatkozások is jelentkeztek. A kultúra az egész univerzumot egységesen magyarázni képes kereszténységre épült fel.

 

Nyilvánvalóan a misszió, a kereszténység, az ideológia és a kultúra a legszorosabb értelemben összefüggött. Ha meg akarjuk nézni, hogy a magyar királylányok milyen szerepet játszottak, akkor azt kell mondani, hogy mind a három világhatalom, amely tulajdonképpen más néven, más ideológiával, más államformával ezer év után is ugyanúgy itt van körülöttünk, jelentős befolyásuk volt, míg a Magyarországra kerülő nemes hölgyek politikai hatást nem gyakoroltak.

 

Prof. Dr. Kásler Miklós a konferencia megnyitó beszédében visszanyúlt a legkorábbi ismert házasságkötésekig. „A házasságkötések a nagy fejedelmek időszakában a hét vezér családjaira vonatkoztak, ahogy tudjuk, Taksony a besenyő család egyik nőtagját vette feleségül. De tudjuk azt, hogy Szent Istvánnal nemzetközivé vált a házasodási paletta, és az Árpád-házi királyok, trónörökösök, hercegek, leginkább külföldi dinasztiákkal kötöttek házasságot. A magyar sors az volt, hogy egy hatalmi vákuumban foglaltak visszatérően és visszatérően új hazát, és ezt a háromszöget abban a korban meghatározta Bizánc, meghatározta a Keleti Frank Királyság, majd 962 után a Német-római Császárság és a Kijevi Rusz. Közülük elsőnek említeném meg Skóciai Szent Margitot, aki minden valószínűség szerint Szent István közvetlen hozzátartozója volt, vagy az egyik lánya volt, vagy testvére volt. Ez utóbbi valószínűtlen.”

Összességében elmondható, hogy az Árpád-házi királylányok a szakralitást, érzékenységet az univerzum irányába, a földi és a földöntúli irányba a férfiaktól átvették és elterjesztették Európában.