A Bárdi László Magyar–Kínai Kutatási Program bemutatkozása keretében nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek a Magyar Természettudományi Múzeumban, amely az őstörténet-kutatás jelenlegi állását foglalta össze. A tanácskozáson az Attila király tiszteletére a jövő évben megnyíló Nemzeti Múzeumi kiállítást is bemutatták.

A résztvevők a hun nép rokoni kapcsolatairól szólva külön hangsúlyt helyeztek a mongóliai hun sírok feltárására, amely a Magyarságkutató Intézet és a Mongol Tudományos Akadémia együttműködésében már 2022 óta zajlik – olvasható a Demokrata beszámolójában. A cikk címe – A hunoktól az Abákig egyenes az út – az Intézet ismert ásatására, az abasári Aba-nemzetség központjának feltárására is utal.

A konferenciát Li Jiashan professzor asszony, a Pekingi Nemzetközi Tanulmányok Egyetem munkatársa, valamint Chuluun Shampildondov, az ulánbátori Dzsingisz Kán Nemzeti Múzeum igazgatója is köszöntötte. A tanácskozás során Li Jiashan professzor asszony és Neparáczki Endre, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának nemrég visszatért igazgatója megújították a Bárdi László Magyar–Kínai Kutatási Program együttműködését – írta a Demokrata.

„A legnyugatibb keleti népként életmódunk és gondolkodásunk határozta meg kultúránkat – ez a megmaradásunk kulcsa” – mondta Csák János korábbi kulturális és innovációs miniszter, aki a megnyitó előadást tartotta a „Régészeti kultúrák hálózatainak kapcsolódási pontjai és azok egymásra gyakorolt hatásai – az eurázsiai civilizáció génjeinek interdiszciplináris kutatása” című nemzetközi konferencián.

A mongol, kínai és kazah kutatók részvételével megtartott rendezvényen a résztvevők elismeréssel szóltak a Magyarságkutató Intézet mongóliai hun sírfeltárásairól is. Dashzeveg Bayanbileg, a Mongol Nemzeti Egyetem professzora elmondta: a gazdag leletanyag arra utal, hogy több nép élt együtt e területen.

Dr. Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ újonnan kinevezett elnöke és a Nemzeti Múzeum főigazgatója a készülő Attila-kiállításról beszélt, kiemelve, hogy a nagyszabású tárlat a világ hatvan intézményének együttműködésével valósul meg. Mint fogalmazott, a Nemzeti Múzeum a két világháború közötti időszak óta nem fordított ilyen mély figyelmet a magyar identitás kérdésére, mint most, az új kiállítás és a kapcsolódó programok révén.

Dr. M. Lezsák Gabriella, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója előadásában a Kaukázus térségének kiemelt szerepére hívta fel a figyelmet a magyar őstörténetben. Példaként említette Agócs Gergely néprajzkutató gyűjtését, aki a Csodaszarvas-monda legközelebbi ismert párhuzamát tárta fel a térségben. Mint hangsúlyozta, a régészeti leletek és az ott élő férfilakosság körében kimutatott, úgynevezett Árpád-gén jelenléte is alátámasztja a Kaukázushoz fűződő magyar kapcsolatok történeti és genetikai valóságát.

Dr. Neparáczki Endre a Bárdi László Magyar–Kínai Kutatási Programot mutatta be. A 93 éves névadót, a jeles orientalistát és egyetemi docenst méltatva kiemelte, hogy Attila népe ma már történetileg, régészetileg és biológiailag is definiálható, ugyanúgy, mint Árpád népe. A teljes szintézishez azonban további ázsiai hun és kaukázusi kutatásokra van szükség. Tudományosan mára megkérdőjelezhetetlenül igazolható az ázsiai hunoktól az európai hunokon át az Árpádokig és az Abákig érő genetikai kapcsolat – tette hozzá.

Gyuris Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem HTK Archeogenomikai Kutatóintézetének munkatársa előadásában a Kárpát-medence és a Dél-Urál térségének korabeli genetikai összefüggéseit mutatta be. Ismertetése szerint a legújabb archeogenetikai vizsgálatok egyértelműen kimutatják a két térség népességei közötti biológiai és kulturális kapcsolatokat, amelyek a honfoglalás előtti vándorlások és a sztyeppei népek hálózatos kapcsolatrendszerének irányába mutatnak. 

Dr. Nagy L. Péter, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa az Árpád-ház eredetéről tartott előadást, felidézve III. Béla király azonosítását és az abból származó DNS-vizsgálatok eredményeit, amelyek révén feltárhatóvá vált a Turul-dinasztia etnogenezise.

Makoldi Miklós régész, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának korábbi igazgatója a sztyeppei lovasnépek Kárpát-medencei és belső-ázsiai régészeti kapcsolatairól beszélt. Kiemelte: a 20. század második felében elterjedt az a téves felfogás, miszerint a Római Birodalmon kívüli területek barbár perifériák voltak. A 21. századi kutatások azonban egyre inkább bizonyítják, hogy a Selyemút – a kelet–nyugati sztyeppei hálózat – egységes kulturális térséget alkotott a Kárpát-medencétől Kínáig. A régészeti eredmények szerint a bronzöntés, sőt valószínűleg a vasművesség is e nagy kultúra találmánya volt. Makoldi hangsúlyozta, hogy a sztyeppei kultúra nem ért véget a hunokkal, hanem a honfoglalás kori magyarság is ennek örököse és képviselője volt – írja a Demokrata.

A teljes cikk itt olvasható:

https://demokrata.hu/kultura/a-hunoktol-az-abakig-egyenes-az-ut-1085594/