Megkezdődött szeptember 4-én a Magyarságkutató Intézet Sponsa mea, Regina nostra című háromnapos konferenciája, amely a X. és XIV. század között külföldi udvarokba került magyar királylányokat, mások mellett Skóciai Szent Margitot, Magyarországi Konstanciát, Szent Erzsébetet állítja a figyelem középpontjába.  Azokat, akik úgy éltek, hogy nyomot hagytak maguk után, s akik nélkül Európa térképe ma nagy valószínűséggel másképp nézne ki, az európai művelődés pedig minden bizonnyal jóval szegényebb lenne. 

„A szakrális származású, küldetéstudattal rendelkező magyar nagyfejedelmek leszármazottjairól van szó, a Turul nemzetség királylányairól, akik Szent István, Szent Imre és Szent László szentté avatása után a Szent Királyok nemzetségének nevezték magukat” – mondta köszöntő beszédében Prof. Dr. Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója, tiszteletbeli elnöke. Hangsúlyozta: a vér szava rendkívüli volt ebben a korban, mert a nemzetségeken, családokon belül időről időre az Ég küldöttje tudat mellett megjelent az alkalmasság és a karizma is, amely az Árpád-dinasztiát kiemelte a környezetéből. A házasodási paletta Szent Istvánnal vált nemzetközivé, és az Árpád-házi királyok, trónörökösök, hercegek leginkább külföldi dinasztiákkal kötöttek házasságot. A magyar sors az volt, hogy egy hatalmi vákuumban foglaltak vissza-visszatérően új hazát, és ezt a háromszöget abban a korban meghatározta Bizánc, a Keleti Frank Királyság és a Kijevi Rusz.

Kásler professzor kiemelte, hogy a dinasztikus kapcsolatoknak elsősorban politikai okai voltak, ezeken túlmenően kulturális következmények is jelentkeztek, „és mivel a kultúra az egész univerzumot egységesen magyarázni képes kereszténységre épült fel, a misszió alapja a kereszténység, az ideológia és a kultúra a legszorosabb értelemben összefüggött. Ha pedig a dinasztikus kapcsolatokat nézzük, feltűnő, hogy az Árpád-házzal a korabeli nagyhatalmak rendkívül szívesen házasodtak”. S amíg Gizellán kívül Aragóniai Beatrixig az idegenből jött magyar királynők a történelemre és kultúrára nemigen gyakoroltak hatást, addig a magyar királylányoknak máig ható jelentős befolyásuk volt – szögezte le Prof. Dr. Kásler Miklós. 

Az előadások az egyes magyar királylányok életútjának és legendáik kialakulásának követésével tágabb eszmetörténeti perspektívából bepillantást nyújtanak a középkori mentalitás, szellemi légkör és gondolkodásmód néhány fontos, ma is értékeket hordozó sajátosságába.