A történész mestersége című beszélgetéssorozat második alkalmával dr. B. Szabó János, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója és dr. Balogh Mátyás mongolista-sinológus beszélgetett a steppe történeti forrásaiként értékelhető kínai évkönyvekről.

Sokan találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a történelem mindenki számára ismerős terep – akárcsak a foci.  Mindenki ért hozzá, mindenki jobban tudja, mint a szakemberek. Mi viszont szeretnénk megmutatni, hogy milyen valójában történésznek lenni: milyen szépségei, nehézségei és kihívásai vannak ennek a hivatásnak – osztotta meg gondolatait bevezetőjében a beszélgetéssorozat jelentőségéről B. Szabó János. Az aktuális téma apropóján elmondta: a hagyományos történetírás Európa kulturális környezetéhez kötött, így Magyarországon a történészek jellemzően levéltári forrásokkal, latin és német nyelvű dokumentumokkal dolgoznak. De mi van akkor, ha egy nép története időben és térben sokkal messzebbre nyúlik? Hogyan lehet a magyar múltat egy tágabb, eurázsiai perspektívában vizsgálni?  A Történeti Kutatóközpont igazgatója kiemelte, hogy a Magyarságkutató Intézet éppen ezért hozta létre azt a tudományos műhelyt, amelynek célja, hogy szélesebb kontextusban vizsgálja a magyarok múltját – új módszerekkel, új forrásokkal és egy friss szemlélettel. Hozzátette: „ennek egy fontos része, hogy ellássunk egészen Kínáig, hiszen a steppe is elnyúlik a Csendes-óceánig. A steppei népek történetének tanulmányozásához pedig elengedhetetlen, hogy a szomszédos nagy civilizációk írásos kultúráját, történeti szövegeit első kézből ismerjük meg.”

A következő alkalommal, március 18-án, Közép-Ázsia forrástípusairól beszélget majd a téma szakértőjével B. Szabó János.

Tartsanak velünk ebben az izgalmas utazásban!