Február 10-én a Magyarságkutató Intézet és a Kortárs Női Reflexiók Fóruma közös szervezésében folytatódott a nagy sikerű Babba Mária-beszélgetéssorozat. Az esten a teológiai és történeti megközelítés mellett ezúttal a művészet erejével és személyes élettapasztalatok segítségével keresték a szakértők a választ arra a kérdésre, hogy a Boldogasszony-tisztelet mit jelent ma a magyarság számára, és hogyan válik a hagyomány élő valósággá a 21. században.

A „Folytonosság és élő hagyomány” címen rendezett estet Dr. J. Újváry Zsuzsanna történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense nyitotta meg, aki Csíksomlyó szakrális jelentőségét és a ferencesek szerepét mutatta be. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a csíki székelyek és gyimesi csángók körében élő Mária-tisztelet nem csupán egyházi dogma, hanem a néplélekben mélyen gyökerező élő hit, amely túlélte a történelem viharait.

A Toót-Holló Tamás író, irodalomtörténész által moderált beszélgetésen Dr. Bíró Csilla irodalomtörténész, a Eszmetörténeti Kutatóközpont igazgatója Cselényi István Gábor „A Szentlélek anyai arca” című kötetét elemezte. A kutató rámutatott a keresztény gondolkodás egyik izgalmas kérdésére, a Szentlélek és az anyai gondoskodás teológiai párhuzamaira. Hangsúlyozta az inkulturáció jelentőségét is, vagyis azt a folyamatot, amelynek során a kereszténység felvételekor Szűz Mária alakja természetes módon épült rá a magyarság oltalmazó női minőséget tisztelő ősi hagyományára.

Dr. Major Gyöngyi, a Kortárs Női Reflexiók Fórumának elnöke a téma társadalmi aktualitását emelte ki. Véleménye szerint a mai, sokszor teljesítményorientált világban égető szükség van a „női princípium” visszatérésére. Ez a fajta gondoskodó, életet óvó szemlélet, amelynek Babba Mária az örök mintaképe, elengedhetetlen a lelki egyensúly és a közösségek megmaradása szempontjából.

Az est második felében a szakrális művészet került a középpontba. Józsa Judit Arany Érdemkereszt-díjas keramikus, művészettörténész vetített képes előadásában vallott alkotói hitvallásáról. Kiemelte, hogy hiteles szakrális művet csak imádságos lelkülettel lehet létrehozni. Szobrai, mint például a tulipán formájú templomban álló Havas Boldogasszony, a keresztény ikonográfiát és a magyar népi motívumkincset ötvözve jelenítik meg a nemzeti imádságot.

Az eseményt Maczkó Mária, Magyarország Érdemes Művésze, népdalénekes felemelő énekei kísérték. A művésznő személyes emlékeinek megosztásán túl egy fontos bejelentést is tett: elindította a „Beimádkozott tér” (Betér) mozgalmat. A kezdeményezés célja, hogy közös éneklés és imádság révén ismét szakralitással töltsék meg a Kárpát-medence templomait, ezzel is erősítve a magyarság lelki összetartozását.