Február 3-án a Magyarságkutató Intézetben folytatódott a klasszika-filológiai beszélgetéssorozat, melynek idei első alkalmán Mátyás király alakját és levelezését vizsgálták szakértőink. Az esten nemcsak az uralkodó diplomáciai leveleinek hátteréről esett szó, hanem arról is, hogyan árnyalja a filológia a Mátyásról kialakult történelmi és népmesei képet.

A Mátyás király a filológia szemével című pódiumbeszélgetés házigazdája és moderátora Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet (MKI) Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának igazgatója volt. A beszélgetésen részt vett Mayer Gyula (ELTE HTK Moravcsik Gyula Intézet), Pálosfalvi Tamás (ELTE HTK Történettudományi Intézet) és Darvas Mátyás, az MKI tudományos segédmunkatársa.

A rendezvényt Fehér Bence nyitotta meg, aki utalva a januári időjárásra és a történelmi legendákra, humorosan megjegyezte: bár a Duna most sem fagyott be, a népes hallgatóság bizonyítja, hogy Mátyás király személye iránti érdeklődés továbbra is töretlen.

A beszélgetés apropóját részben egy két éve megjelent kötet adta, amely Mátyás király 1458 és 1479 közötti külügyi levelezését tartalmazza latin-magyar kétnyelvű kiadásban. A résztvevők elsőként azt a kérdést tisztázták, mennyire tekinthetők ezek a levelek a király személyes alkotásainak. Egyetértés mutatkozott abban, hogy bár a leveleket fizikailag a kancellária írnokai és a humanista tudósok, mint például Vitéz János vetették papírra, azok tartalma és szellemisége egyértelműen az uralkodó akaratát tükrözte.

Mayer Gyula és Pálosfalvi Tamás rávilágítottak a korabeli diplomáciai levelezés mechanizmusára. Kiderült, hogy a stílusváltás – a középkori formulákról a humanista retorikára való áttérés – nem csupán esztétikai kérdés volt, hanem tudatos politikai eszköz, amellyel Mátyás a nyugati udvarok felé reprezentálta hatalmát és műveltségét.

A beszélgetés során a szakértők kitértek a „filozófus király” és a keménykezű politikus kettősségére is. Míg a mesékből mindannyian a bölcs és igazságos királyt ismerjük, a levelei egy sokkal valóságosabb, hús-vér politikust tárnak elénk. A kutatók rávilágítottak: Mátyás tudatosan használta a szavait fegyverként. Ha érdeke úgy kívánta, barátságos hangot ütött meg, máskor viszont kíméletlenül és keményen fogalmazott. A levelek stílusa, a megfogalmazás élessége vagy épp barátságossága pontos lenyomata az adott politikai szituációnak.

Az est zárásaként a kutatók felvázolták a jövőbeli feladatokat is: izgalmas kutatási irány lehet Mátyás levelezésének összevetése olyan kortárs uralkodókéval, mint Merész Károly vagy XI. Lajos, ami nemzetközi kontextusba helyezné a magyar királyi kancellária teljesítményét.