Február 24-én este különleges hangulatú rendezvényre került sor a Magyarságkutató Intézet konferenciatermében. Az Anyanyelvek Nemzetközi Napja alkalmából szervezett esten kutatók, diplomaták és művészek keresték a választ arra a kérdésre, hogy hogyan őrizhetjük meg közös kincsünket, a magyar nyelvet a Kárpát-medencében és a távoli diaszpórában.

Az est résztvevői nemcsak tudományos tények, hanem személyes tapasztalatok, sorsok és dalok révén is mélyebb betekintést nyerhettek az anyanyelv megőrzésének nehézségekkel teli világába. Az estet Bakonyi Péter kommunikációs vezető nyitotta meg a betegsége miatt távollévő M. Lezsák Gabriella főigazgató asszony nevében. A főigazgató asszony gondolatait tolmácsolva hangsúlyozta, hogy a digitalizációra nemcsak veszélyforrásként kell tekintenünk, hanem lehetőségként is, hiszen a modern technológiának köszönhetően a legtávolabbi kontinenseken is hallhatják honfitársaink a magyar szót: „Néhány napja, az ugyanezen a színpadon álló Agócs Gergely előadása volt jó példa arra, hogyan juthat el az igazi, ízes magyar beszéd az interneten keresztül akár Ausztráliába is. Édes anyanyelvünkben rejlik nemzetünk gondolkodásmódja, élményei csak úgy, mint traumái” – hangsúlyozta a főigazgató üzenetében. – „Fontos tehát, hogy őrizzük, óvjuk és támogassuk anyanyelvünket, akár több tízezer kilométerre hazánktól, és próbáljuk inkább a javunkra fordítani a globalizáció egyes vívmányait annak érdekében, hogy a kötelékek erősödhessenek magyar és magyar ember között szerte a világban.” 

Majd Pomozi Péter, a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója, egyetemi docens köszöntötte az egybegyűlteket. Felhívta a figyelmet arra a meglepő arányszámra, miszerint az emberiség nyelveinek kilencvenhat százalékát a Föld lakosságának egy ezreléke beszéli. Ez fordítva is igaz, tehát a maradék négy százalék nyelvet beszéli a Föld lakosságának több mint kilencvenhat százaléka. Figyelmeztetett, számtalanszor előfordul, hogy egy politikai vagy épp gazdasági hatalom beleszól abba, hogy a nemzetek ne használják anyanyelvüket, és ilyenkor a nyelv veszélyeztetetté válik. „Ezért van anyanyelvek nemzetközi napja, mert a Föld nyelveinek nagy része bizony veszélyeztetett. Lehet, hogy épp ma este tűnik el a Földről egy nyelv, ugyanis kéthetente átlagban egy nyelv és egy kultúra semmivé válik. Sajnos a magyar nyelvre sem lehet egyértelműen azt mondani, hogy mindenütt, minden körülmények között biztonságban lenne” – emelte ki. Véleménye szerint egy nyelvész szakmai és erkölcsi felelősséggel tartozik a nyelvért, és tennie is kell érte. 

Bakonyi Péter, immáron korábbi melbourne-i főkonzulként lépve a mikrofonhoz, ezután személyes tapasztalatait osztotta meg a közönséggel. Felidézte, hogy a sport, a gasztronómia, a néptánc, a magyar iskolák és a cserkészet bizonyult a legerősebb megtartó erőnek a magyar közösségekben. Meglátása szerint a nyelvhasználat megszűnésével a hazához való kötődés is elvész, ezért a diaszpórában a „nyelvében él a nemzet” mondás nem csupán szlogen, hanem a mindennapi túlélés záloga. 

Pomozi Péter másodszor is a pódiumra lépett, a köszöntője után a szakmai előadását is megtartva. A Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont igazgatója megdöbbentő adatokkal világított rá a világ nyelveinek veszélyeztetettségére. Kiemelte, hogy a nyelvész felelőssége nem érhet véget a puszta leíró munkánál. Véleménye szerint a „szenvtelen szemlélődés” zsákutca; cselekednünk kell, hogy a magyar nyelv ne szoruljon vissza, és ne tűnjön el a Kárpát-medence szórványterületeiről. 

C. Vladár Zsuzsa és Constantinovits Kinga egyaránt az ausztráliai magyarok nyelvhasználati szokásait elemezte. Előadásukból kiderült, hogy a külföldön élő fiataloknak a magyar szó gyakran egyfajta „titkos nyelvvé” válik, ami érzelmi biztonságot és közösségi összetartozást jelent számukra. Ugyanakkor rámutattak a kódkeverés veszélyeire is, amikor az angol szavak észrevétlenül felváltják a magyar kifejezéseket a beszélők tudatában. 

Az estet Szvorák Katalin Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész énekhangja tette teljessé, aki lélekemelő népdalokkal ajándékozta meg a közönséget, keretbe foglalva a programot. A művésznő saját családi történetein keresztül mutatta be felvidéki gyökereit, és hangsúlyozta, hogy bár néha nehéz szavakba önteni érzéseinket, a népdalokon keresztül mindenki közelebb kerülhet a közös titokhoz. Előadása során nógrádi gyűjtésekből válogatott, többek között palóc dallamokkal, szerelmes énekekkel és lakodalmas dalokkal idézte meg a hagyomány élő erejét.

Az előadói est rávilágított arra, hogy anyanyelvünk megőrzése nem magától értetődő folyamat, hanem közös felelősség. Legyen szó a Kárpát-medencéről vagy Ausztráliáról, a magyar szó megmaradása az egyéni döntéseinken és a közösség megtartó akaratán múlik.