2026. március 2-án a Magyarságkutató Intézet telt házas rendezvényén neves történészek és kutatók arra vállalkoztak, hogy átfogó képet adjanak a 20. századi magyar történelem egyik meghatározó időszakáról. A nagy érdeklődés mellett zajló konferencián a szakértők rámutattak arra, hogy a Horthy-korszak politikai berendezkedése, gazdasági intézkedései, revíziós törekvései, katonapolitikája és kulturális programjai ma is élénk vitákat váltanak ki, ugyanakkor számos tanulsággal szolgálnak a jelen számára is. A konferenciasorozat a későbbiekben folytatódik.

A tanácskozás célja a korszak eseményeinek több szempontú, tudományos igényű áttekintése volt. Az előadók a jogtörténeti alapoktól kiindulva mutatták be a kormányzói jogkör kialakulását, a magyar fegyveres erők honmentő és országgyarapító szerepét, a gazdasági válságkezelés módszereit, valamint az oktatás és az egyházak nemzetmegtartó erejét. A rendezvény kiemelt figyelmet fordított a Trianont követő társadalmi és állami konszolidáció bemutatására, amely számos történeti tévhit árnyalására is lehetőséget adott.

A konferencia levezető elnöke, Dr. Gulyás László, a Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására főigazgatója és a Szegedi Tudományegyetem állományon kívüli egyetemi tanára köszöntőjében hangsúlyozta a történeti szintézis jelentőségét. Kiemelte: a korszak vizsgálatakor a politikai döntések hátterét és a korabeli nemzetközi mozgásteret egyaránt figyelembe kell venni.

A konferencia megnyitójában Dr. M. Lezsák Gabriella, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója rámutatott, hogy a Horthy-korszak egy rendkívül súlyos nemzeti krízist követően kezdődött. Az első világháborús vereség, valamint a trianoni diktátum következményei gazdasági és társadalmi összeomláshoz vezettek. Ebben a helyzetben az ország vezetése viszonylag rövid idő alatt stabilizálni tudta Magyarországot, és megkezdte a gazdasági és társadalmi konszolidáció folyamatát. A korszak egyik kulcsa az volt, hogy Horthy Miklós kormányzó vezetésével a politikai elit a keresztény-nemzeti értékrendre és a hazafias nevelésre építette az állami berendezkedést. Az oktatáspolitika kiemelt szerepet kapott: bővítették az iskolahálózatot, erősítették az egyetemeket, és nemcsak az ország határain belül, hanem külföldön is tudományos intézményeket hoztak létre. A korszak egyszerre törekedett a hagyományok megőrzésére és a modernizációra, ami jelentős ipari és infrastrukturális fejlődéssel járt.

A konferencia első szekciója az 1918–1920 közötti összeomlás és az azt követő állami újjászervezés kérdéseit vizsgálta. Az előadók a kormányzói jogkör kialakulását, a választójogi rendszer változásait, a külpolitikai mozgásteret és a honmentés folyamatát elemezték.

Dr. Horváth Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára a kormányzó közjogi helyzetét elemezte a király nélküli királyság rendszerében. Rámutatott, hogy az 1918–1919-es forradalmi események súlyos zavarokat okoztak az alkotmányos rend működésében. Horthy Miklós 1920. március 1-jei kormányzóvá választása az államfői hatalom ideiglenes helyettesítését jelentette, amely végül tartós politikai berendezkedéssé vált.

Dr. habil. Szerencsés Károly a két világháború közötti parlamenti választásokat vizsgálta. Elemzésében rámutatott a korszak politikai rendszerének összetettségére és a választójogi szabályozás változásaira. Megállapítása szerint a Horthy-korszak korlátozott parlamentarizmusként értelmezhető, amelyben létezett politikai verseny, ugyanakkor nem minden szereplő számára azonos feltételekkel.

A korszak külpolitikai mozgásteréről Dr. Gulyás László tartott előadást, bemutatva, hogy az ország az 1920-as évek elején rendkívül szűk diplomáciai lehetőségekkel rendelkezett. A nemzetközi elszigeteltségből való kitörés hosszú és összetett folyamat volt, amely végül lehetővé tette a későbbi revíziós sikereket.

Dr. Olasz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem docense Horthy Miklós fővezéri, majd kormányzói hadúri szerepét vizsgálta, különös tekintettel a katonai felső vezetéshez fűződő viszonyára.

Babucs Zoltán hadtörténész, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának munkatársa előadásában bemutatta a Magyar Nemzeti Hadsereg megszervezését, valamint a békediktátum katonai korlátozásait és azok kijátszását. Kitért Prónay Pál huszártiszt szerepére is, aki az 1921-es nyugat-magyarországi felkelés egyik vezetőjeként a Rongyos Gárda élén harcolta ki a soproni népszavazást, amelynek köszönhetően Sopron Magyarország része maradt.

A konferencia második szekciója az országgyarapítás diplomáciai és társadalmi hátterét vizsgálta. 

Dr. Raffay Ernő történész a második bécsi döntés nemzetközi diplomáciai összefüggéseit elemezte, rámutatva a revíziós politika mögött álló diplomáciai és katonai tényezőkre.

Dr. Jeney János előadásában a kartográfia és a revíziós politika kapcsolatát mutatta be, különös tekintettel Teleki Pál munkásságára. Az úgynevezett „vörös térkép” a korabeli diplomácia egyik fontos érvrendszerévé vált.

Dr. habil. Elekes Tibor, a Miskolci Egyetem docense Székelyföld etnikai folyamatait elemezte, bemutatva az 1918 utáni román állampolitika demográfiai hatásait és a székely közösség identitásmegőrző erejét.

A konferencia záró szekciója a korszak gazdasági, kulturális és egyházpolitikai kérdéseivel foglalkozott. 

Dr. habil. Schlett András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem munkatársa a gazdasági világválság magyarországi kezelésének módszereit ismertette, különös tekintettel a boletta-rendszerre és a klíringmegállapodásokra.

Dr. Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja az egyházak társadalmi szerepvállalását és közösségépítő tevékenységét mutatta be a két világháború közötti időszakban.

Dr. habil. Illik Péter, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának kutatója Klebelsberg Kuno kultuszminiszter oktatáspolitikáját elemezte, kiemelve a „kultúrfölény” programjának hosszú távú hatását a magyar tudományos és oktatási életre.

Dr. Raffay Ernő a konferencia végén összegezte az elhangzottakat, kiemelve, hogy a Horthy-korszak a trianoni összeomlást követően nemzeti rekonstrukciót és konszolidációt valósított meg. Hangsúlyozta: a revízió iránti nemzeti igény vezetett az országgyarapítás időszakához, amely a magyar történeti emlékezetben mindmáig meghatározó jelentőségű.

A tanácskozást lezárva Dr. Gulyás László levezető elnök megköszönte az előadók munkáját és a hallgatóság figyelmét. Dr. M. Lezsák Gabriella, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója kiemelte: a rendezvény sikerét a telt házas érdeklődés is igazolta, és a tervek szerint a konferenciasorozat a jövőben további alkalmakon folytatódik.