A Magyarságkutató Intézet Trianon konferenciáján Dr. Fazakas Zoltán József, az intézet szakmai és operatív főigazgató-helyettese az 1878. évi berlini szerződés és az 1919. évi párizsi kisebbségvédelmi szerződés alkotmányjogi értelmezéséről beszélt.

A függetlenség elismerése, illetve Trianonban a területszerzések feltételeként Románia több nemzetközi kötelezettséget vállalt a kisebbségek védelme tárgyában 1878-ban Berlinben és 1919-ben Párizsban. Románia e kötelezettségvállalások ellenére az 1866-ban lefektetett alkotmányos alapjait, az egységes nemzetállam kiindulópontját fenntartotta, amely által az egységes nemzetállam eszméjéhez mind a mai napig ragaszkodik mint jogalkotási értékválasztáshoz. Az egységes nemzetállami eszme mint a többnemzetiségű állam ténye ellenére deklarált román államcél döntően befolyásolta Románia politikai magatartását, illetve jogalkotását. Románia egységes, nemzetiségi jogot tartalmazó törvényt, illetve alkotmányjogilag értelmezhető fogalmat a nemzeti kisebbségek tekintetében nem alkotott, sőt a nemzetközi kötelezettségeit negligálta, majd tudatosan megtagadta, a nemzetközi jog és a belső jog konfliktusát mindig a belső jog javára döntötte el, megtagadva a nemzetközi jog elsőbbségét, a pacta sunt servanda elvet.