„Szent István után a magyar királyi dinasztia férfi tagjai szinte kivétel nélkül az európai dinasztiákkal kötöttek házasságot. Ugyanakkor sokkal kevésbé ismertek a magyar királylányok, akik idegen országokba kerültek, és rendkívül jelentős befolyást gyakoroltak.” – hangsúlyozta Prof. Dr. Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója és tiszteletbeli elnöke az Első kézből című videó interjúsorozat legújabb adásában.

Sponsa Mea, Regina Nostra. Külföldre került magyar királylányok civilizatorikus szerepe a középkori Európában elnevezéssel a Magyarságkutató Intézet Eszmetörténeti Kutatóközpontja nemrégiben izgalmas, tudományos konferenciát rendezett a nyugatra került magyar királylányokról, akiknek a sorsa erősen összefonódott a középkori Európával. 

Árpád bejövetele a magyarságot olyan vákuumban helyezte el, amelyet meghatározott Bizánc, a Keleti Frank Királyság, majd 962 után a Német-római Császárság és a Kijevi Rusz.

Az európai nagyhatalmak uralkodói szívesen kötöttek az Árpád-háziakkal házasságot, ami egyben Magyarország erejét, szerepét, helyét is mutatja a 10-14. század közötti időszakban.

A főigazgató a magyar királylányok jelentőségéről kifejtette: „Ők a magyar történelem többé-kevésbé elfeledett vagy nem tárgyalt főszereplői közé tartoznak. Mindegyikükben közös - és ezt le is írják a különböző nemzetek történetírói -, hogy rendkívül nemes és mélyen hívő nagyhatalmú családokból származtak, és ezt képviselték új országukban is.”