A Magyarságkutató Intézet Pray 300 konferenciájának programját Dr. Tüskés Gábor, az ELKH BTK (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Bölcsészettudományi Kutatóközpont) Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője és tudományos tanácsadója színesítette.

Előadásában két kassai jezsuita tanár latin nyelvű műveit emelte ki, amelyekben a tokaji bort dicsőítik. Marotti Imre 1728-ban kiadott kiseposza meghatározó példával szolgál a metamorfózis műfaj intenzív, XVIII. századi recepciójára, egyben ösztönözte a tokaji bor és borvidék körül a század első harmadában meginduló mitizálási folyamatot.

Timon Sámuel - Pray György előfutára - 1735-ben kiadott könyvében geográfiai-topográfiai leírást ad a Tisza és a Vág folyók vidékéről. Kiemelten foglalkozik a tokaji régió tárgyalásával, bemutatva bortermelő településeit, várait és folyóit, a szőlőtermesztés természeti feltételeit. A prózai részeket a régióhoz tartozó települések borait dicsőítő epigramma ciklussal egészíti ki.

A két jezsuita szerző közös célja a mitologizáló bordicséreten túl egy új mítosz létrehozása volt, melynek révén beemelték a tokaji borvidéket Magyarország különlegességei közé, s mintegy a nemzeti mitológia részévé avatták azt.