A IX–X. századi magyar támadó hadjáratok régészeti és történeti vonatkozásai címmel tartott konferenciát a Magyarságkutató Intézet. A tanácskozás célja, hogy előkészítse azt a nagyszabású nemzetközi konferenciát, amelyet a Magyarságkutató Intézet 2024-ben rendezne meg az Észak-Itáliai Brenta-folyó mellett megvívott győztes csata 1125. évfordulójára.

A konferencia bevezetőelőadásában Prof. Dr. Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója, tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta, mai napig nyitott kérdés a konferencia témája. Kiemelte, hogy nagyon hosszú időn keresztül a IX-X. századi hadjáratokat a magyar gondolkodás nem rablóhadjáratokként, hanem dicsőséges, preventív háborúkként tartotta számon. Azonban ezzel az elképzeléssel kapcsolatban – vélhetően főleg nyugat-európai hatásra – az utolsó 150 évben kételyek merültek fel. 

A főigazgató véleménye szerint csak akkor nevezhetjük a korszak magyar hadjáratait rablóhadjáratnak, ha minden egyéb hadjáratot rablóhadjáratnak hívunk. Ahhoz, hogy valaki raboljon – fogalmazott – szállítóeszközökre van szüksége, ami például a vikingeknél teljesen egyértelműen rendelkezésre állt, a magyaroknál viszont nem.  

Szintén a kalandozások preventív céljára utal, hogy a hadjáratok nem irányultak sem Lengyelország, sem a Kijevi Rusz ellen, mivel a magyarok nem féltek attól, hogy ott olyan hatalmi centrum alakulhat ki, amely veszélyezteti a Magyar Nagyfejedelemséget – fejtette ki Prof. Dr. Kásler Miklós.

A konferencián továbbá – a téma keretein belül maradva – szó volt a X. századi katonai vállalkozások nyugat-európai hagyatékáról, a honfoglalók legkorábbi nyomairól a Kárpát-medencében az újabb régészeti és természettudományos adatok fényében, a hadjáratok elnevezéséről, rendeltetéséről és államtörténeti tanulságairól, a kalandozások politikai hátteréről, valamint a fegyveres vállalkozások nyomairól a Dunántúlon.