Pomozi Péternek, Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontunk igazgatójának a Magyar Nemzetben jelent meg legújabb publicisztikája.

Az angol vidék romantikája a télelő sejtelmes fényeiben jelenik meg, ám a szöveg idejekorán visszaránt a billentyűzet mellé: „magától értetődik, hogy egy ilyen tájban elhelyezkedő régi kőhíd megihletett egy-két legendát”. Huh, ezt a bravúros mondatot még Móricka ötödikes fogalmazásában is telepirosította volna a tanító néni. Nemkülönben az Andokba hívogatót: „Ez a hegyes csúcs nemcsak lenyűgöző látványosság, hanem a vidék egyik legmagasabb hegye is.” Mondanom sem kell, nevezett hegy szemre is messze kimagaslik társai közül. Egy védett lett területről pedig így bölcselkedett az anonim fordító: „Több nemzeti park az érintetlen vadont és a nyers világot helyezi előtérbe.” Vajon mit és hogyan is csinál egy nemzeti park, ha egyáltalán csinál magyarul valamit?!

A teljes cikket a Magyar Nemzet oldalán érhetik el.