Török Tibornak, Archeogenetikai Kutatóközpontunk tudományos főmunkatársának a Magyar Nemzetben jelent meg publicisztikája.

A hunokat kegyetlen, kincséhes rablóhordaként ábrázoló leírások rendszerint elfelejtik feltenni a kérdést, hogy honnan származott az elképesztő katonai, gazdasági és demográfiai potenciál, amely létrehozta ezeket a győzhetetlen seregeket. A sivár, füves pusztán emberi megélhetést biztosító nomád életforma a bronzkorban alakult ki. Kevesen tudják, hogy a sztyeppén ekkor megjelenő Jamnaja-, Szintasta-, andronovói kultúra nemcsak a lovas nagyállattartás megteremtői, de a korai fémművesség mesterei is voltak, akiktől a letelepült civilizációk az ipari–technikai újítások sokaságát vették át. Ezen sztyeppei – nyugodtan mondhatjuk – magaskultúrák egyenes ágú örökösei voltak a vaskori szkíták, majd a középkori hunok, avarok és magyarok is, akik szintén nem rablásból éltek, hanem a sztyeppei ökológiához magas szinten alkalmazkodó mezőgazdaságból és fejlett kézműiparból. Ezeknek a „barbároknak” Európa számos további újítást köszönhet a ruházat, az élelmiszergyártás vagy a hadászat területén. Kimagasló szintű államszervező képességeiket pedig nemcsak az egymást követő birodalmaik tanúsítják, de a sztyeppei hagyománynak a középkori magyar állam sikereiben is jelentős szerepe volt.

A teljes cikket a Magyar Nemzet oldalán olvashatják el.