Amikor 1941 tavaszán a németek megindították Jugoszlávia elleni hadjáratukat, elérkezett a történelmi pillanat, hogy a Magyar Királyi Honvédség fegyverrel vegye vissza elszakított délvidéki területeink egy részét. Magyarország ekkor már végzetes kényszerpályára került. S bár a Felvidék déli része, Kárpátalja, Észak-Erdély és a Székelyföld visszacsatolásának eredményeként közép-európai hatalommá növekedett, beszűkült külpolitikai mozgástere. Babucs Zoltán kutatónk írása a Magyar Nemzet hétvégi mellékletében jelent meg.

Babucs Zoltán kutatónk írása a Magyar Nemzet hétvégi mellékletében jelent meg:

Összeült a minisztertanács, aztán a Legfelső Honvédelmi Tanács április 1-jei ülésén a miniszterelnök javaslatait szem előtt tartva határozatot fogadtak el: a honvédség akkor kezdhette meg déli hadműveleteit, ha Jugoszlávia mint önálló állam megszűnik létezni, ha a térségben hatalmi vákuum alakul ki, ha a délvidéki őshonos magyar nemzetrészt bármilyen veszély fenyegeti. Teleki Pál igyekezett a nyugati szövetségesek tudomására hozni, hogy más választásunk nincs – miközben a háta mögött már folyt a német–magyar vezérkari egyeztetés –, de a britek válasza kiábrándító volt. Nem érdekelte őket Magyarország geopolitikai helyzete, s közölték, ha Magyarország engedélyezi, hogy a németek átvonuljanak területén, megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat, ha pedig a honvédség részt vesz a jugoszlávok elleni hadműveletekben, az hadüzenetet eredményez. Teleki politikai működésének csődjét látta, hiszen az 1939 szep­temberében meghirdetett fegyveres semlegesség feladása a békés revízió eredményeinek annullálását eredményezhette. Úgy érezte, helyzete kilátástalanná vált, amelyből csak egy kiutat látott: az öngyilkosságot.

A teljes interjút a Magyar Nemzet oldalán érhetik el.