Magyarország alaptörvényének tizenegyedik módosítása 2023. január 1-étől az 1949-es kommunista alkotmány által bevezetett „megye” helyett (...)

(...) újra az azt megelőzően 950 évig használt „vármegye” elnevezéssel illeti a magyar közigazgatás alapvető területi egységét.

A keresztény magyar állam megalapításának egyik legfontosabb feltétele a területi közigazgatás, a vármegyék megszervezése volt. Szent István munkásságának kiemelten fontos részének tekinthetjük a várak köré szerveződő területi egységeket, amelyek az állam egyik legfontosabb gerincévé váltak. Magyarországon tehát a vármegye egyidős az állammal, immáron ezer évnél is idősebb. A magyar állam egyik legrégebbi szervezeti egysége visszanyerte tehát azt az elnevezést, amit történetének elsöprően nagy részében viselt. A döntés jelentőségét a magyar történelem és a hagyományok előtti tisztelgés adja.

A magyar történelem tragédiája, hogy a 20. század második felében a múltat végképp eltörölni vágyók külföldi katonák és harckocsik által hatalmon tartott csoportja szakított a magyar hagyományokkal, és egy torz világkép jegyében a magyar hagyományoktól idegen belső berendezkedést és közigazgatást – pártállamot és tanácsrendszert – vezetett be. Ugyanez történt a szocialista blokk minden országában, de Magyarországon az ősi elnevezést is megváltoztatták. A világ szerencsésebb részein, ahol az ordas eszméket és ideológiákat nem engedték hatalomra, sok helyen másként alakult a hagyományos közigazgatási egységek elnevezésének sorsa.

A legkézenfekvőbb példa a tradíciók tiszteletére az Egyesült Királyság. A mai brit közigazgatási egységek elnevezése a county, amit a 11. században a normannok hoztak magukkal. Az angolszászok korábbi területi elnevezése, a shire településnevekben fennmaradt ugyan, de az általános elnevezés a county lett, aminek élén a count állt. A count magyarul grófot, a county szó szerint tehát grófságot jelent, mivel a grófi arisztokrata rang a county élén álló tisztségből fejlődött ki. Az Angol Királyság abban a rendkívül szerencsés helyzetben volt, hogy külső ellenség nem befolyásolta a magterületét, így a legtisztábban őrizhette meg az ősi területi beosztási rendszert. Az angolok megtartották az ősi elnevezésüket, sem okuk, sem akaratuk nem volt változtatni ezen.

Európa középső és nyugati részei az elmúlt ezer évben alapvető területi átrendeződéseken mentek keresztül, ez lehetetlenné tette a régi elnevezések, hajdani területi rendszerek megőrzését. A mai nyugat-európai államok többsége a középkorban nem képezett egységet. A legszemléletesebb példa Németország és Olaszország, de a mai Spanyolország utolsó muszlim emírségét is csak 1492-ben foglalták el a keresztények. Aragónia és Kasztília 1516-tól került ugyanazon király, V. Károly uralma alá, de az egységes Spanyolország csak 1715-ben került deklarálásra V. Fülöp által. Franciaország egészen a francia forradalomig különböző jogcímeken bírt területek összessége volt. Az egységesítés igénye Richelieu bíborosnál jelent meg, de egészen a forradalomig nem sikerült a belső vámhatárok felszámolása, a jogrendszer és számos más dolog eltért az egyes területeken, de még a kusza határvonalakat sem tudták egyszerűsíteni. A mai francia közigazgatás alapját a forradalom során kialakított département-ok jelentik, tehát ez a rendszer is közel negyed évezredes. Spanyolországban 1833-ban alakították ki a máig is élő közigazgatási rendszert.

A svájci kantonok elnevezése középkori eredetű, maguk a területi egységek különböző kiváltságok alapján szerveződő völgyközösségekből alakultak ki. Az első szövetségekre már a 13. századból van adatunk, azóta a szövetségük tartalma többször változott, de az elnevezésük nem.
A Benelux államok középszintű igazgatási egységeit ma tartományoknak, hollandul provincie-nek, franciául province-nek, németül Provinznek nevezik. Ezek eredete a középkorba nyúlik vissza, amikor a különböző grófságok és hercegségek a Német-római Birodalomba tartoztak. A Burgund Hercegséghez tartozó területek az utolsó burgund herceg, Merész Károly 1477-es halálát követően a francia király és a Habsburg család között kerültek felosztásra, de már ekkor Tizenhét Tartományként emlegették őket. A spanyol uralom ellen felkelt hét tartomány 1579-ben kötötte meg szövetségét és két évvel később deklarálták függetlenségüket, ekkor hagyták el hivatalosan is a középkori elnevezéseket és vették fel a tartomány elnevezést. A francia forradalmi és napóleoni háborúkat követő rendezés során Holland Királyság egész területén a tartomány lett a hivatalos név, Belgium 1830-as függetlenedésével megtartották ezt a kifejezést a belső közigazgatásban. A Benelux tartományok elnevezése tehát saját függetlenségük és nemzeti önrendelkezésük szimbóluma.

A skandináv területeken is ragaszkodnak a régi elnevezésekhez. A svéd területi beosztás 1634-ig nyúlik vissza, ekkor alakították ki az új területi beosztást, amit Lännek neveztek el, ez a mai napig a magyar vármegyék szintjének megfelelő közigazgatási egységek elnevezése. A Län mellett a tartománynak fordított, még régebbi landskap elnevezés is használatban van, de nem mint közigazgatási, hanem mint kulturális egység. Norvégiában története során több elnevezéssel is illették a területi egységeket, a 10-12. században a fylke, a 12. század végétől a syssel, 1308 és 1662 között a len, 1662 és 1919 között az amt volt használatos. 1919-ben a közigazgatás átszervezésekor viszont a legősibb fylke mellett döntöttek hangsúlyozva saját hagyományaikat, így a norvég vármegyék ma is ezt a nevet viselik.

Lengyelországban a területi közigazgatás alapja a vajdaság, lengyelül Województwo. A lengyel államot korai története óta vajdaságok alkotják, tehát itt is az ősi, hagyománytisztelő elnevezés maradt meg. A szocializmus alatt az elnevezést nem változtatták meg, de 1975-ben az addigi 17, történelmi alapokon nyugvó vajdaságot 49 részre osztották fel, amikor az eddigi három szintű közigazgatást két szintre csökkentették le. A mintát később Magyarország is átvette a járások 1983 végi megszüntetésével. Lengyelországban 1998-ban helyezték új alapokra a közigazgatást 16 vajdaság kialakításával. Az egyes területek kijelölésekor a történelmi beosztást vették alapul, amiben a hagyományok mély tisztelete nyilvánult meg.
Horvátországban a vármegyéket a középkori eredetű županija elnevezéssel illetik, ez magyarul szó szerint ispánságot jelent.

Az Európán kívüli világban is találkozhatunk a hagyománytisztelettel a közigazgatási egységek elnevezésében. Az Amerikai Egyesült Államok 50 tagállamából 48-ban a magyar vármegyéknek megfelelő területi egységeket – a britekhez hasonlóan – county, a helyi sajátosságok tiszteletben tartása miatt Louisianában parish, Alaszkában borough névvel illetik. A világ talán legmélyebb köztársasági hagyományokkal rendelkező országában tehát szó szerinti fordításban grófságoknak nevezik a közigazgatási egységeket, ami az amerikai társadalom hagyománytiszteletének erőteljes megnyilatkozása. Nincs ez másként Kanadában sem, ahol a sűrűbben lakott területek többségén szintén a county szót használják. Érdekesség, hogy Kanadában összeér az angol county szó normann eredetének angol és francia variánsa, mert a francia grófság (comté) Quebecben máig használatos.

Sokkal nehezebb dolgunk van, ha az ázsiai névhasználatát szeretnénk áttekinteni, mivel a sok helyi nyelv és nyelvjárás elnevezései között nehéz pontosan eligazodni, ezért csak két példát említünk meg. Kínában a tartományok alatti szinten lévő egységet (átírva) többnyire Xiàn névvel illetik, aminek eredete a Han korba (Kr. e. 206-tól Kr. u. 220-ig) nyúlik vissza. Japán közigazgatási egyégeket magyarul – portugál elnevezést átvéve – prefektúrának hívjuk, ami japánul (átírva) ken, fu, dō és to elnevezéseket fogja össze. A japán elnevezés a helyi sajátosságokhoz és hagyományokhoz igazodik. A ragaszkodás ezekhez olyan erős, hogy Junichiro Koizumi miniszterelnök 2010-es átszervezési tervezetét nem fogadták el.

Ebből a rövid, vázlatos áttekintésből is kiderül, hogy a közigazgatási egységek elnevezései erősen tükrözik az adott ország hagyományoktiszteletét. Az organikus fejlődésű államok legtöbbjében az elnevezések nem újkeletűek, legalább a 19. századra nyúlnak vissza, de jellemzően ennél sokkal régebbiek. Az egykori szovjetrendszert átvett országok közül az ősi államisággal rendelkezők számára fontos a hagyományos, történelmi elnevezések használata.

A MAGYAR ÁLLAM EURÓPA LEGRÉGEBBI ÁLLAMAI KÖZÖTT VAN. 

Hatalmas érték ez, de egyben nagy felelősség is. A magyarság történetének fennmaradt értékeit ápolni, az elfeledetteket felkutatni kell, mindezeket megőrizni, átörökíteni a következő nemzedékekre, mert a jövőbe az út a múlt tiszteletén, nem pedig eltörlésén át vezet.

Kr.e II. század:
Kínai területi egység (átírva: xiàn)

X-XII. század:
Norvég közigazgatási/területi egység (fylke)
Lengyelország vajdaság (województwo)
Anglia grófság (county)
Magyarország vármegye (vármegye)

XIII. század:
Svájc kanton (canton)
Horvátország területi alapon szerveződő igazgatási egysége (županija)

XVI. század:
Egyesült Németalföldi Tartományok (ma Hollandia) tartomány (provincie)
Dél-Németalföld (ma Belgium) tartomány (province, Provinz)
Japán prefektúra (átírva: ken, fu, dō és to)

XVII. század:
Svédország vármegye (län)

XVIII. század:
Amerikai Egyesült Államok grófság (county)
Kanada grófság (county comté)
Franciaország megye (département)

XIX. század:
Spanyolország tartomány (provincia)