A kora újkori Magyarország egyik leghíresebb törökverő hőse Thury György volt. Neve összeforrt a viharos XVI. század oszmán-ellenes harcaival. A tragikus sorsú palotai és kanizsai kapitány által használt tárgyak közül egyetlen egy ismert és azonosítható be az utókor számára, s az szerencsés módon egy fegyver: Thury György pallosa. 

A kapitánynak minden bizonnyal több vágófegyvere is lehetett, e darabot pedig valószínűleg reprezentatív alkalmakkor díszfegyverként használhatta, ezért is látható ez a híres, róla készült korabeli metszeten. 1571 áprilisában utolsó útjára egy másik, fegyverforgatásra alkalmas, egyszerűbb pallost választhatott, amit Orosztony alatt a vele végző oszmán katonák biztosan magukkal vittek. E díszfegyverét otthon tarthatta, így nem került az ellenség kezébe, s ezért a mai napig megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeumban.

A XVI. század közepén készült fegyver széles, kétélű, 92,5 cm hosszú pengével rendelkezik. A felső része ezüsttel tausírozott, majd aranyozott leveles indák láthatók rajta. A penge mindkét oldalát aranyozott arabeszkek díszítik, ezek végén négyzetes keretben a készítő fegyverkovács neve és bélyege látható. Eszerint egy medinai származású, Mohammed nevű mester műve a munka. A bélyeg felett a penge közepén a 48. szúra bekezdése van aranyozott betűkkel felróva, ám a mondat vége nagyon lekopott. A kard aranyozott ezüstből készült hosszú keresztvasának végei nyomott gömbben végződnek, amely az 1550-es években készült török szablyák jellegzetessége. A pallos markolata és markolatgombja nem eredeti, hanem később egy magyar mesterember készíthette. Valószínűleg ajándékként vagy hadizsákmányként került Thuryhoz, aki a markolatot átszereltethette.

Szerencsés módon a kard Thury halála utáni történetét is rekonstruálni tudjuk. Ismert, hogy Miksa király szívesen vette a különböző hadizsákmányokat, így a híres kapitány fegyvere különleges darabnak számíthatott számára. Ezért a kapitány halála után három héttel készült hagyatéki jegyzőkönyv szerint a Thury Benedeknél lévő ingóságok között találunk „Egj ezwstös pallos, kith Chazarnak koldenek.” Miksa öccsét, Tiroli II. Ferdinánd főherceget kifejezetten érdekelték a híres uralkodók és vitézek fegyverei, például Nádasdy Tamás nádor fegyvereit is meg akarta szerezni. E főhercegi gyűjteménybe került végül a Thury-pallos. A gyűjteményt 1806-ig az ambrasi kastélyban őrizték, majd Bécsbe vitték. Budapesten 1896-ban az ezredéves kiállításon is bemutatták a pallost, majd az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar pavilonjában is helyet kapott. A Monarchia felbomlását követően hamar felmerült az igény a fegyver visszaszerzésére, s végül 1933-ban az osztrák kormány visszaadta Magyarországnak. A pallos a Nemzeti Múzeumba került és azóta is ott található. Négyszer Kanizsán is újra megfordult a kard: 1953-ban a városi múzeum felavatásakor, valamint 1965-ben, 1971-ben és 2017-ben.

Érdekes módon Thury egy további kardjáról is tudunk. Marczalthőy Miklós 1629. szeptember 29-i Locsmándon tett végrendelete a következőket írja „Azon Annoka leaniomnak az eőregh aranios kardot, ki az uitez regi Turi Georgi kardgia uolt, az nagi apame, az aniamnak edes apiae, kit nekem Tury Georgi az Papay eőczem uettet szalagban …” Tehát a végrendelkező nagyapja, Thury György régi aranyozott kardjáról is megemlékezik a testamentumában, innentől kezdve azonban nem tudunk többet a fegyverről.

E két kardon kívül sokáig Thury Györgynek tulajdonítottak egy, a Nemzeti Múzeumban őrzött, faragott díszű, keréklakatos puskát, amit 1971-ben és 1990-ben is kiállítottak Kanizsán. A karabélyt már az 1910-es években is a 17. század elejére datálták. Miért lett mégis a fegyver a kanizsai kapitány kezébe adva? Az oka valószínűleg a puskán szereplő Geor Thury felirat lehet. Emiatt tényleg Thury György tulajdonaként tarthatjuk számon a fegyvert, ám mivel a családban több Thury Györgyöt is ismerünk, valamint más Thury nevű családok is éltek a korban, nem tudjuk, hogy Geor Thury pontosan melyik Thuryt rejti. Ha a 17. század eleji datálást elfogadjuk, akkor semmiképpen nem tudjuk a kanizsai kapitányhoz kötni a fegyvert. A legvalószínűbb lehetőség szerint testvérének, Farkasnak György nevű, Pápán hadnagyként katonáskodott fiáé lehetett a fegyver.