Preszkíta és kora szkíta kor a Kubán mentén Nyikita Vlagyimirovics Anfimov kutatásaiban
Nyikita Vlagyimirovics Anfimov az első olyan orosz kutató, aki a Kubán menti és észak-kaukázusi szkíta és szarmata kori helyi népek örökségét, az úgynevezett meót kultúrát és annak fejlődését tanulmányozta.
Anfimov 1909. augusztus 6-án született a volt Harkovi kormányzóságban. 1927-ben jelentkezett a Kubáni Orvosi Egyetemre, de közben régészettel is foglalkozott, és részt vett a Krasznodár környéki temetők és települések ásatásán. 1928-tól a Kubáni Tudományos Múzeum (ma nevén: Krasznodári Történelmi és Régészeti Múzeum és Természetvédelmi Terület) munkatársaként, majd 1930-tól a múzeum állománybeli munkatársaként dolgozott egészen 1957-ig. 1934-ben felvételt nyert a Krasznodári Pedagógiai Intézetbe melyet 1936-ban sikeresen elvégzett. 1937-től az egyetem történelem tanszékén tanított.
1936-tól Nyikita Vlagyimirovics szervezte és vezette a múzeum és az intézet régészeti feltárásait. Ezalatt a hosszú időszak alatt körülbelül 100 ásatás zajlott le. Közülük is kiemelhető például az uszty-labinszki 2. számú temető feltárása, melynek alapján kidolgozta a meót kultúra fejlődésének periodizációját. Az 1936-1938-ban feltárt uszty-labinszki temetőben, az 1938-1940 között megásott Szemibratnoe és később, 1945 után más, a Kubán középső és alsó folyása mentén elhelyezkedő erődített településen előkerült leletanyagok egyértelműen a kora szkíta kori népesség hagyatékai lehettek. Mivel eleinte a települések többségén nem végzett hiteles ásatásokat, hanem csak a felsőbb rétegekből vagy a humuszból felbukkanó leletanyagok alapján tájékozódott, a települések lakottságával és folytonosságával nem tudott pontosabb következtetéseket levonni.
Mindazonáltal az uszty-labinszki 2. temető 1937–1938. évi munkálatai, majd a Krasznodár környéki és paskovszkojei temetők feltárása során kora szkíta korra keltezhető temetkezésekre bukkant. A sírok többségébe a halottakat sekély sírgödörbe, részben felhúzott lábakkal, jobb vagy bal oldalán, részben hanyatt fekve helyezték el. Mellékleteik között vaslándzsa, ékszerek, helyi folyami kavicsok és sötétszürke színű, olykor vésett geometrikus mintákkal, háromszögekkel díszített, kézzel készült kerámiaedények szerepeltek. Négy sírból ló végtagcsontjai kerültek elő. A temetkezésekből hiányoztak a korongolt és az import görög edények.
Meghatározóak a korai időszakra jellemző kerámiaformák, például a nagyobb, körte alakú fazekak, fül nélküli kancsók, tálak, magasított, szarvacskákkal ellátott fülű merítők.
Akkoriban az edények ismert észak-kaukázusi és kelet-európai sztyeppei párhuzamai alapján az uszty-labinszki lelőhelyek és a többi településen előkerült leletanyagokat a Kr. e. VI-V. századinak gondolta, a település alapítását pedig a Kr. e. VI. századnál későbbre nem keltezte.
Anfimov régészeti pályafutása 1945 után, az 1950–1960-as években kezdett el felívelni. Ebben az időszakban fordult érdeklődése a Kubán-menti helyi szkíta kori népek kultúrájának kutatása felé. 1949-ben megjelent publikációjában az antik görög forrásokra hivatkozva úgy vélte, hogy a kora szkíta korban nem lehetett szkíta betelepülőkkel számolni a Kubán mentén, hanem az Azov-tenger mentén élő szauromaták és meótok költözhettek át a Kr. e. VI. században. Ezt a megállapítást próbálta volna alátámasztani az addig ismert, kevés számú, kubáni, Kr. e. VI–IV. századi kurgánokból előkerült állatalakos lószerszámokkal és fegyverekkel, de szkíta eredetüket nem tudta bizonyítani. A kora szkíta korra jellemző kerámialeletekkel kapcsolatban pedig röviden kitért főként a szürkés színű, geometrikus mintákkal díszített, magasított fülű merítőedényeknek és tálaknak a Transzkaukázustól a nyugat-európai Hallstatt-kultúráig végigkövethető széles körű elerjedésére, melyek inkább a kelet- és közép-európai kora vaskori törzsek helyi szintű kerámiaművességének fejlettségét és az egymás közötti kapcsolatok intenzitását tükrözik.
1954-ben megvédett Основные этапы развития культуры меото-сарматских племен Прикубанья (A meót-szarmata kultúra fejlődésének főbb fázisai) című kandidátusi disszertációjában Nyikita Vlagyimirovics először hangsúlyozta ki az úgynevezett protomeót, azaz a kései preszkíta és kora szkíta kori helyi régészeti lelőhelyek és leletek Kubán-menti jelenlétének fontosságát.
Az 1950-es években a terepi munkák folytatódtak tovább, melynek folyamán feltártak néhány protomeót temető, például Tbilisszkoe és Novo-Pehovó falvak közelében a Kubán folyó bal partján. A halottat körülbelül másfél méter mély sírgödörbe helyezték a fent bemutatott uszty-labinszki temetőben talált kerámiákhoz hasonló edényekkel együtt. A temetőt ekkor az ismert kerámiák alapján a Kr. e. VII. század vége – Kr. e. V. század közé datálta.
Anfimov 1958–1963 között végezte el Nyikolajevszkij falu (Adigei Köztársaság) környékén található temető feltárását, melynek köszönhetően a meót kultúra eredete és a Nagy-Kaukázus északnyugati előhegységeinek preszkíta és kora szkíta kora jobban előtérbe került. Mivel az 1950-es években a szkíta kutatók nagyrészt az úgynevezett autochton elméletet fogadták el – mely szerint a kimmer és a szkíta kultúra a Fekete-tenger északi partvidékén, az Azovi-tenger mentén élő késő bronzkori népesség kultúrájából fejlődött volna ki Hérodotosz leírásainak értelmezése alapján –, felmerült az a lehetőség, hogy a meótok és a szindek kimmer eredetűek, esetleg az őket megelőző időszakban kimmerek élhettek a Kubán mentén és a Fekete-tenger partvidékén.
A hat szezon során 157 kora szkíta kori temetkezés lett megásva felderítő ásatás keretében. A körülbelül 1,2-1,5 m mély sírokba elhelyezett halottak összehúzott lábbal és karokkal, fejjel dél felé feküdtek. Fejnél gyakran kerültek elő kisebb csészék kavicsokkal. Kavicsok mellékletként fordultak elő a halottak mellénél, medencéjénél, csípőjénél vagy sípcsontjánál. Négy temetkezésnél ételáldozat nyomai, ló és szarvasmarha végtagcsontjai bukkantak fel. 5 sírban harcos csontváza feküdt lótetemmel. A csődörök aláhajtott lábbal helyezkedtek el, körülbelül 10-20 cm magasan a sírgödör aljától, a férfi halottól balra. Az egyik sírban a lovat szájában kengyeles végű bronzzablával és úgynevezett tubusos lyukú bronz és csont oldaltaggal temették el. Két esetben a ló nem teljes egészében, hanem fűvel vagy szalmával kitömött lóbőr, illetve lóbőrbe göngyölt lókoponya került elő felszerszámozva, lábtőcsontokkal együtt. A többi sírból 8 bronz- és 2 vaslándzsa dokumentált, amelyek főként helyi gyártmányok. Előkerült még három pár bronz karikás zabla, egy csont, ívelt háromlyukú oldaltag, egy csont oldaltag, egy bronz- és egy csontcsat és pár csontból faragott kantárdísz. Hasonló kantárdíszek ismertek a Volgográd körzetbeli Zsirnoklejevka falu határában álló kurgánból.
Bronzból készült lándzsák párhuzamait egészen a kora szkíta korig használták, majd ezeket az akkori régészeti ismeretek alapján a Kr. e. VIII–VII. században válthatták a kovácsolt vas lándzsák. Ezen kívül kőbalták, kőbuzogányok, bronztűk és -ékszerek és edények kerültek elő. Az edények közül ismertek olyan feketés-barnás színű csészék, amelyeket a kutató a későbbi, Kr. e. VI. századi formák előzményeinek határozott meg. Összességében a temetőt a Kr. e. VIII. század – Kr. e. VII. század eleje közé keltezte. Nyikolaj Vlagyimirovics szerint jelentős ez az időszak, mivel ekkor alakult ki a szkíta kultúra a Nagy-Kaukázus északnyugati hegyvidékén, és ez szoros összefüggésben állhat a meót kultúra kialakulásával a Kubán mentén.
Az 1960-as évek elejére azonban több olyan tárgytípus is ismertté vált, például bronztőrök kisebb kiugrásszerű keresztvassal a markolatnál, „kimmer” kétélű bronzkések, bronzlándzsák, bronzsarlók, melyet a kutatók a kimmerekkel hoztak összefüggésbe. Ugyanis Hérodotosz és a többi antik görög szerző leírásai értelmezését tekintve a Tamán-félsziget és a Kaukázus vidéke, annak nyugati része rendkívül fontos terület lehetett a kimmer kultúra kiterjedése szempontjából. Így a kimmerek keleti ága északnyugat-kaukázusi helyi lakosság lehetett, és az ibér-kaukázusi nyelvcsoporthoz tartozhattak. Nyikita Vlagyimirovics szerint azonban a kimmerek sztyeppei lovas nomádok, akik az első nagyobb törzsszövetséget hozták létre a Kelet-Európa déli sztyeppéin. Majd megjelentek a Nagy-Kaukázus északnyugati lejtőinél a Krímen keresztül, és itt töltöttek hosszabb-rövidebb időt. Ekkoriban elfogadott volt az a feltevés, hogy az északnyugati előhegységekből indíthatták a kimmerek hadjárataikat a Transzkaukázus és Kis-Ázsia irányába.
Kr. e. VIII–VII. századi preszkíta kori leletanyagok körét bővítik az Anfimov által helyi gyártmánynak tartott, bronz markolatú és kovácsolt vaspengéjű, kétféle keresztvassal ellátott, úgynevezett Kabargyinó-Pjatyigorszk típusú tőrök. Hasonló fegyverek kerültek publikálásra az 1950-es években a Káma folyó mentéről, Kiszlovodszk környékéről, valamint az Ananyinó kultúra területéről. Használatuk és sírba kerülésük a Kaukázus-vidéken időben megelőzi a szkíta típusú vastőrök megjelenését.
Még 1930-ban, a Kubán folyó bal partján, Kubanszkoje falu közelében Nyikita Vlagyimirovics temető nyomaira bukkant, melynek feltárására csak 1965-ben került sor. Az ásatás során 56, Kr. e. VIII. század második fele – Kr. e. VII. századra keltezhető sírt ásott meg. A temetkezési rítus sokban hasonlított a nyikolajevi temetőben megfigyeltekhez. Továbbá 4 sírban a halott hason fekve helyezkedett el, egy harcos írja pedig kenotáfiumként lett kialakítva. Mindössze 5 sírba temettek lovat, de nem teljes állatot, hanem lóbőrbe göngyölt koponyát és lábtőcsontokat. A tetemek a halott bal oldalán, a sírgödör aljától 5-10, 10-20 cm magasságban helyezkedtek el. 10 sírban háziállatok csontjait dokumentálták, azonban az úgynevezett kultuszcsont, a szarvasmarha térdkalácsai hiányoztak a temetkezési rítusból. A lovakat egyes esetekben, például az 50. sírban kantárral és a hozzátartozó lószerszámokkal, a Kr. e. VIII. századra jellemző, háromgyűrűs bronz oldaltaggal és kétgyűrűs, kantárgombbal ellátott bronzzablával, vagy már a kora szkíta korra utaló kengyeles végű bronzzablával, háromlyukas, néha állatfejjel díszített csont oldaltaggal és négylevelű, bronz kantárdíszekkel temették el.
Ellentétben a nyikolajevszkiji temetővel, a kubanszkojei temető fegyvermellékletei közül hiányoznak a bronzlándzsák. Gyakoribbak a rombikus, kétélű, hosszú köpűs és a rombikus, kétélű, tüskés köpűs bronz nyílhegyek, vaslándzsák, vastőrök, illetve egy négyágú rombikus napmotívummal ellátott bronzfokos. A bronz nyílhegyek első típusai Kr. e. VIII. századiak, míg a második a Kr. e. VII. századra tehető. A tőrök egyik típusa markolata alapján Kr. e. VIII. század – Kr. e. VII. század eleje közé keltezett formának tűnik, a másik tőrnek csak a bronz markolata és a markolattal egybeillesztett vaspenge töredéke maradt meg. Felépítésében erősen különbözik a preszkíta kori kabargyinói és szkíta típusoktól. Pontosabb párhuzamait inkább a transzkaukázusi és iráni Kr. e. X–VII. századi bimetál tőrök és kardok között lehet megtalálni. A kerámiatípusok szintén különböznek, felszínük simított, durvább, kivájt motívumokkal díszítettek. Kancsók kisebbek, tömzsik, nyakuk nem hangsúlyos. Az egyik bolygatott sírból a Nagy-Kaukázustól északra a Kr. e. VIII–VII. században jól ismert, bronzlapokból összeszegecselt, vödör alakú edény bukkant elő.
Figyelembe véve a leletanyagok, lószerszámok és fegyvertípusok nyersanyagának helyi, észak-kaukázusi nyersanyag lelőhelyekről való származását, Anfimov kizárta, hogy a kimmereknek közük lett volna a korai meótok kultúrájához. Véleménye szerint a megelőző időszak bronz fegyvereinek és lószerszámainak összetétele utal a Kaukázus északnyugati hegyvidékén és a sztyeppén élő népek közötti kapcsolatokra.
Az 1970-1980-as években tovább folytatódott a preszkíta kori helyi törzsek, a kora szkíta kori helyi protomeót népek és a kimmerek kutatása. Ekkor zajlott le a Farsz folyó mentén, Majkoptól délre található, jaszenova poljanai temető feltárása Pjotr Alekszejevics Dietler vezetésével, és kerültek elő a Kr. e. VII. századi szórvány leletek a Kubán mentén.
1986-ban Vlagyimir Andrejevics Tarabanov terepi kutatásokat végzett Kazazovó falu közelében, a Krasznodári Víztározó közvetlen közelében (Adigei Autonóm Körzet). A munkálatok során a felszíni leletanyagok összegyűjtéséből lehetett következtetni a protomeót népesség jelenlétére a területen. A felszedett leletek között kései preszkíta kori kengyeles végű zabla, háromlyukas, pálca alakú bronz zabla oldaltag, bronz kantárdíszek, valamint a kora szkíta korra jellemző kengyeles végű bronzzabla és állatfejjel díszített bronz oldaltag, kőbalta és kőbuzogány darabjai is szerepeltek. Az ismert észak-kaukázusi, Dnyeper-menti, valamint a Kaukázus északnyugati lejtőin előkerült párhuzamok alapján Anfimov a leleteket a Kr. e. VII. század közepére keltezte.
85. születésnapjának tiszteletére, 1994-ben Krasznodár város díszpolgárává avatták. Nyikita Vlagyimirovics Anfimov 1998. június 2-án hunyt el Krasznodárban.