Vannak bizonyos ideológiák, amelyek szinte mindenki számára ismerősen csengenek. A nacionalizmus, a konzervativizmus, vagy a liberalizmus közismertek, az emberek többsége tudja vagy legalábbis nagyjából sejti, hogy mit jelentenek. Ellenben, ha ezek elé a „nyelvi” előtagot illesztjük, már kevésbé igaz ugyanez. Vajon mit jelent a nyelvi nacionalizmus vagy hogyan válik a konzervativizmus nyelvivé, s miként működhet a nyelvi liberalizmus? 

Az átlag nyelvhasználók, amikor egy-egy nyelvművelői állásfoglalással találkoznak, könnyen gondolhatják úgy, hogy a nyelvvédők, nyelvápolók nyelvhelyességi kérdésekkel kapcsolatos értékítéletei objektív tényeken alapulnak. Azonban a valóságban ezek a nyelvhelyességi ítéletek többnyire szubjektív vélekedések és különféle nyelvi ideológiák által motiváltak. Azt is mondhatnánk, hogy egyazon nyelvi formát helyesnek vagy helytelennek, szépnek vagy csúnyának tarthatjuk annak függvényében, hogy melyik nyelvi ideológia szemszögéből tekintünk rá. Ha például valaki azt mondja, hogy ottan, akkor sokan lenézik, megbélyegzik, mivel a köznyelvtől (más néven standardtól vagy sztenderdtől) eltérő formát használt. Akadnak azonban olyanok is, akik úgy vélik, hogy kifejezetten szépen és autentikusan beszél, őrzi a nyelv egy régebbi állapotát. Hogy kinek van igaza, nézőpont kérdése, de nyelvészeti szempontból alapvetően egyik oldalnak sem.

A nyelvhelyesség fogalma

A nyelvi ideológiák bemutatása előtt célszerű néhány szót ejteni a nyelvhelyesség korántsem egyértelmű fogalmáról. A jelenlegi magyar nyelvművelésben a nyelvhelyesség terminus azon a felfogáson alapul, amely szerint a nyelvben, illetve a nyelv különféle változataiban léteznek olyan nyelvi formák (szavak, szókapcsolatok, hangzók stb.), amelyek eredendően jobbak, helyesebbek vagy épp szebbek más formáknál. Avagy ellenkezőleg: rosszabbak, helytelenebbek vagy csúnyábbak más nyelvi formáknál. A Nyelvművelő kéziszótár vagy Nyelvművelő kézikönyv például az egyes szócikkeknél (pl. legkevésbé, platni) például szerepel valamilyen minősítés is. Ezek a szótárak előszeretettel kategorizáljak az egyes szavakat, és illetik igényes, helytelen, pongyola jelzőkkel a szövegkörnyezetet és beszédhelyzetet figyelmen kívül hagyva. Csakhogy a nyelvi formákat nem lehet minősíteni a kontextus figyelembevétele nélkül.

Egyazon szó, kifejezés hasznossága, helyessége, de akár a szépsége is (ami meglehetősen szubjektív) különböző kontextusokban eltérő lehet. Ez az eltérés abból fakad, hogy a nyelvnek több funkciója van, és a különféle szituációkban különféle funkciók kerülnek előtérbe. Tehát egy nyelvi forma legfeljebb nem igazán célravezető lehet az adott beszédhelyzetben, de semmiképp sem eredendően jobb, helyesebb, avagy szebb egy másiknál.

A nyelvek, ahogy a magyar is, különféle változatokban élnek. Ez azt jelenti, hogy többé-kevésbé másképp beszél egy nógrádi szakács, mint egy makói hagymaárus vagy egy budapesti ügyintéző. A nógrádi cukrász kettőshangzóukat ejt és biztosan tudja, hogy mit jelent blansírozni. A makói hagymaárus inkább a hagymafajták megnevezésben mozog otthonosabban, valamint nem kettőshangzókat ejt, hanem inkább ő-zik. A pesti ügyintéző nagy valószínűséggel semmi, számunkra furcsát nem csinál, mivel jó eséllyel ő azt a nyelvváltozatot beszéli, amely nekünk megszokott, amit a tévében, rádióban hallunk. 

A nyelvi ideológiák fogalma

A nyelvi ideológiák kutatása nemzetközi színtéren meglehetősen jelentékeny vizsgálati területnek számít, ám Magyarországon csupán az elmúlt néhány évtizedben kezdett a figyelem középpontjába kerülni.  Általánosságban olyan gondolatokról (vagy azok rendszeréről) van szó, amelyek a nyelv működésével, a nyelvek vagy nyelvváltozatok egymáshoz való viszonyával, a nyelvi különbségekkel, a nyelvhasználókkal stb. kapcsolatos tények magyarázatára és igazolására szolgál. Ennél tágabb értelmezésben nyelvi ideológiának minősül bármilyen nyelvhez köthető vélekedés, igazoló és magyarázó szerepétől függetlenül.

A nyelvi ideológiák különböző kultúrákba ágyazott és azoktól függő nyelvhasználói vélekedések, gondolatok arról, hogy mire jó a nyelv, mit jeleznek az egyes nyelvi formák és változatok a használóikról, miért vannak nyelvi különbségek, illetve az egyes nyelvi különbségek hogyan értékelhetők. A nyelvi ideológiák szorosan beágyazódnak az egyes közösségek kultúrájába, s a nyelvről való gondolkodás sajátosságai miatt óhatatlanul állandó kísérői az emberek nyelvi kérdésekkel kapcsolatos vélekedéseinek. Ezen túl erőteljesen befolyásolják a nyelvről való gondolkodást, a spontán beszédtevékenységet, a nyelvalakítás különböző formáit, a nyelvtanulást és még jó néhány nyelvi viselkedésformát. 

A nyelvi ideológiák és a standard nyelvváltozat kapcsolatában kiemelt fontosságú a preskriptivizmus (előíró nyelvszemlélet), a purizmus (nyelvi tisztaságának, idegen elemektől való megőrzésének eszméje), a stigmatizáció (megbélyegzés), valamint a nyelvi alapú diszkrimináció jelensége. A standard nyelvi ideológia összefonódik, egyesek szerint egyenesen magában foglalja a nyelvhelyességre vonatkozó feltételezéseket, az egyetlen (rendszerint: standard) nyelvváltozat többi fölé emelését, kiemelését, azzal együtt a többi (nemstandard) változat presztízsének csökkenését, csökkentését. Mindemellett a standard nyelvi ideológia egyszerre formálja át és rejti el a beszélők – különösen a kisebbségben élők – tényleges nyelvi gyakorlatát, valamint meghatározó szerepet tölt be az identitás megalkotásában és kifejezésében. A különféle nyelvek és nyelvváltozatok ugyanis aktív részei, alakítói a beszélők identitásának.

A nyelvi ideológiák típusai

A nyelvi ideológiák többféleképpen csoportosíthatjuk egyrészt az ideológiák nagy száma miatt, másrészt a csoportosítás céljából. A szakirodalom több száz nyelvi ideológiát és azzal szorosan összefüggő különféle babonát, tévhitet tart számon, s ezeket különféle szempontok szerint csoportosítja, úgymint hatókör, tematika, nyelvi diverzitáshoz való viszonyulás stb.

A nyelvi tervezés és nyelvpolitikai törekvések szempontjából talán a legcélravezetőbb, ha aszerint különböztetjük meg a nyelvi ideológiákat, hogy a nyelvi sokféleséghez milyen módon viszonyulnak. Így beszélhetünk a nyelvi sokféleséghez pozitívan, semlegesen, illetve negatívan viszonyuló nyelvi ideológiákról. Az ilyen szempontból pozitív nyelvi ideológiák a nyelvi sokféleséget, változatosságot hangsúlyozzák, több nyelvváltozatot is elfogadnak (de nem feltétlen mindet). Ezzel ellentétes a másik, a nyelvi sokféleséghez negatívan viszonyuló csoport, amelybe az egy nyelvet vagy nyelvváltozatot előtérbe helyező, vagy azt a többi felé emelő, ezáltal a nyelvi egységet támogató nyelvi ideológiák. 

Magyarországon ez a kiemelt nyelvváltozat az esetek többségében a standard, de ez nem mindig van így. Ritkábban ugyan, de előfordul, hogy egyes beszélők a saját, a standardtól eltérő nyelvváltozatukat emelik a többi felé, és azt tartják egyedüliként helyesnek. Ám ezáltal burkoltan ugyanúgy a nyelvi egységesség, nem pedig sokféleség mellett foglalnak állást.

A harmadik típus a semleges viszonyulást mutató ideológiák, amelyek viszonylag közel állnak a nyelvi sokféleséghez pozitívan viszonyuló csoporthoz. A fő különbség, hogy még az utóbbiak egyértelműen pozitív értéket társítanak pl. több nyelvváltozathoz, de nem feltétlen mindhez, addig a semleges viszonyulás mindegyik nyelvváltozatot (és nyelvi változást) egyformán jónak tart, nem tesz különbséget és nem jelenít meg értékítéletet.