1869. december 13-án született Kratochvil Károly. Az évfordulón Babucs Zoltán, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontja ügyvivő-szakértőjének írását olvashatják.

E néven tisztelték és emlegetik ma is Erdélyben és a Székelyföldön szentkereszthegyi Kratochvil Károlyt, aki 1918–1919-ben ezredesként a legendás Székely Hadosztály parancsnoka volt, és százötven esztendeje, 1869. december 13-án született Brünnben. Édesapja ez idő tájt a császári ármádia skarlátvörös hajtókás, fehér gombos 39. magyar kiegészítésű gyalogezredében őrnagyként teljesített szolgálatot, így Kratochvil Károly „Tornisterkind”-ként gyermekéveit a gyakori békeállomáshely-változtatások révén a Monarchia több garnizonjában töltötte. Élethivatásul a katonatiszti pályát választotta: előbb a morvaországi Mährisch Weißkirchen-i katonai főreáliskola, majd a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia növendéke volt. 

Pár éves csapatszolgálatot követően 1894-ben felvételt nyert a vezérkari tisztképzés fellegvárába, a bécsi Hadiiskolára. Ennek elvégzése után, 1900-ban már vezérkari tisztként ténykedett. Tanított a pécsi hadapródiskolában, majd a Ludovika Akadémián. Aztán 1909-től József főherceg két fia, József Ferenc és László Luitpold mellett nevelősködött. A Nagy Háború kitörésekor maga kérelmezte, hogy harctéri szolgálatot teljesíthessen. A nagyváradi 4. honvéd gyalogezred parancsnokaként a galíciai, majd az olasz hadszíntéren vezette fiait. A Monte San Michele-magaslat védelmének irányítója volt, miközben 1917-ben a 39. honvéd gyalogdandár parancsnokságát vette át. A háború során tanúsított hősies magatartásáért a Nagy Háborút követően nyerte el 1929-ben a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét.

Az 1918-as összeomlás idején seregtestét zárt kötelékben hozta haza Nagyváradra. Hamarosan kinevezték a kombattáns csapatok nélküli kolozsvári katonai kerület parancsnokának, s ebbéli minőségében fogott neki Kolozsvárott 1918. december 1-jén – ugyanazon a napon, amikor a vörös grófék segédletével Gyulafehérvárra csődített félrészeg román delegáció kimondta Erdély, a Partium, Máramaros és a Bánság csatlakozását a Román Királysághoz – a Székely Hadosztály szervezésének, amely egyedüli intakt erőként tartóztatta fel hónapokon keresztül az Erdélybe betörő román királyi hadsereg csapatait. A kommün kikiáltásakor a Székely Hadosztály két tűz közé került – előttük a románok, mögöttük a magyar vörös csapatok álltak –, így amikor 1919. április 16-án a román offenzíva megindult, Kratochvil ezredes nem látta értelmét a további felesleges vérontásnak, s 1919. április 26-án Demecsernél hadosztálya zömével együtt letette a fegyvert a románok előtt. 

A román ígéretek ellenére tiszttársaival együtt internáltként a brassói fellegvárba került. Hadbírósági eljárást indítottak ellene, megvádolva a román állam elleni bűncselekmények elkövetésével. Halálra ítélték, de nagy nehézségek árán sikerült hazatérnie a csonka honba. A Magyar Királyi Nemzeti Hadsereg debreceni 6. vegyesdandárának parancsnokságával bízták meg 1921-ben, immáron altábornagyi rendfokozatban. 1923–1924 folyamán a Hadi Levéltár és Múzeum igazgatói tisztségét töltötte be, majd nyugállományba került.

A bajtársi élet motorjaként a Székely Hadosztály Egyesület, az Országos Frontharcos Szövetség és más szervezetek működésében vállalt tevékeny szerepet. Más társadalmi szervezet vezetőségi tagja is volt, így a Magyar–Lengyel Egyesületnek és a Magyar Külügyi Társaságnak is. Művészeti társaságok vezetőségében is kapott tisztséget (Magyar Iparművészek Országos Egyesülete, Magyar Irodalmi és Művészeti Szövetség, Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület etc.). Katolikus legitimista katonatisztként az ország vezető személyiségeivel is jó kapcsolatokat ápolt. Az 1945-ös „felszabadulás” balatonszepezdi villájában érte. Nem sokkal később megbetegedett, és 1946. szeptember 19-én halt meg. Sírja a budapesti Új köztemetőben található.

A kádári Magyarországon elfeledésre ítéltetett, majd a rendszerváltoztatás után Domonkos László író volt az, aki újra a nemzeti panteonba emelte alakját. Életéről, tetteiről könyveket írt, sőt dokumentumfilm is készült a Székely Hadosztály elfeledett, hős parancsnokáról. Székelyföld sem feledkezett meg fogadott fiáról, Kézdivásárhelyen 2009-ben avatták fel mellszobrát a Székely Katonanevelde előtt – amelyet idén a román impérium nyomására el kellett távolítani. 2014-ben az ő nevét vette fel a debreceni Honvéd Középiskola és Kollégium. Születésének százötvenedik évfordulóján balatonszepezdi villája előtt Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára avatta fel mellszobrát, amelyet Blaskó János készített.

Babucs Zoltán / ügyvivő-szakértő

Történeti Kutatóközpont

Magyarságkutató Intézet