A szkíták nyomában

A szkítákról szóló konferencián tartottak előadást a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója és munkatársai.

A Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontja és a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum közös szervezésében, Hajdúböszörmény város és az Ásatárs Kft. támogatásával valósult meg múlt héten, 2020. január 23-án a „Kelet népe – Nyugat határán: a szkíták nyomában” c. konferencia. Az esemény nyitóbeszédében Makoldi Miklós, az MKI Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója kiemelte, hogy Magyarországon az elmúlt években nem tartottak szkítákkal foglalkozó konferenciát, pedig a Kárpát-medencében az évezredek során megfordult keleti lovasnépek közül talán ők a legfontosabbak.

Makoldi Miklós nyitóbeszédet tart.

Telt ház előtt többek között a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának három munkatársa is előadást tartott. A sort Makoldi Miklós kutatóközpont-vezető kezdte, aki 2016-os belső-mongóliai útjáról szólva kifejtette, hogy a mai Kína területén is ugyanúgy megtalálhatók a szkíta leletek, mint Belső-Ázsia egyéb részein, annak ellenére, hogy az európai kutatás fehér foltként kezeli Kínát. Ez után Horváth Veronika, az MKI Régészeti Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársa beszélt a kelet-kazahsztáni Chilikti-völgyben végzett feltárásokról, ahol gazdag szkíta kurgánokat tártak fel a kínai határ közelében. A feltáráson a kutató személyesen vett részt. Gallina Zsolt – szintén az MKI Régészeti Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársa – pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Hernád mentén feltárt szkíta településeken található állatcsontanyag elemzéséből és a településszerkezetből levonható következtetéseket ismertette a szkíták „aprójószágainak” tekintetében. 

Gallina Zsolt a közönség soraiban kezdte előadását.

Megállapította, hogy a nagyállattartás dominanciája mellett a szkíták is tartottak juhot, kecskét, sőt disznót és szárnyasállatot is, melyek számára félig földbe mélyített, kerek ólakat is készítettek.

A konferencia zárásaként V. Szabó Gábor és Makoldi Miklós értékelte az elhangzottakat, melyeknek fő tanulságaként megállapították, hogy érdemes kutatni és többet publikálni, népszerűsíteni a szkíta kort. A konferencia anyaga nyomtatott formában a Magyarságkutató Intézet Kiadványai sorozatban fog megjelenni, annak érdekében, hogy az eredmények minél szélesebb rétegekhez eljussanak.