Corvin Mátyás fényes alakja mellett elhomályosulni látszik törvénytelen fia, János herceg jelentősége; pedig Mátyás már 1472-ben úgy döntött, hogy őt teszi meg utódjául. Nemcsak birtokadományokkal, diplomáciai erőfeszítésekkel, házasítási tervekkel, hanem egész neveltetésével erre a küldetésre készítette fel fiát.

Amint Mátyás is közmondásosan sok nyelven tudott, úgy Corvin János is; ám míg nagy királyunktól csak latin és német nyelvű, diplomáciai levelek maradtak ránk, fiától már magyar nyelvű magánlevelet is olvashatunk, 1502-es keltezéssel. 

Korai nyelvemlékeink között is korainak számít ez a darab: dátum szerint a tizenegyedik¹ , ám ebbe a különféle, latin nyelvű hivatalos iratok is beleértendők, melyek igazából latin nyelvűek, csak hosszabb-rövidebb magyar nyelvű részeket tartalmaznak. A teljes egészében magyar nyelvű levelek sorában ez az ötödik, 1502. március 13-ai kelettel, és az Országos Levéltár Hungaricana-felületén is megtalálhatjuk a DL 104112 jelzet alatt:

https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/view/250129/?pg=1&bbox=-851%2C-2766%2C4138%2C101

A levél rövid üzenet Enyingi Török Imrének arról, hogy egy falut engedjen át „a török szabónak”, átírása:

Belív:

En zeretheu Imrech vram kerem kegyelmedeth hogy bochattassd 

chak adzyg meg az thevrek zabonak az faluth, myg en 

innen el indulok. Bathor essmeg el ffoglalya Barthoss. Ez 

lewel keulth Krapinan Judica wassarnap 1502.

Janoss herczeg

keze irassa etc.

Kívül:

Ez lewel adassek Imrech uramnak.

Akárcsak Mátyás, Corvin János is (részben praktikumból, részben gesztusként, előzékenységből) sokszor a címzett anyanyelvén fogalmazta leveleit. Mátyástól a latin nyelvűeken kívül sok német és egypár cseh nyelvű levél maradt fent, s ugyanígy János hercegtől sem csak latin (és ezt a magyar) levelet bírjuk, hanem német nyelvűt is: az Országos Levéltár DF 94621 jelzetű iratában 1499 április 25-én Troppau hercegségének intézőjét utasítja bizonyos engedetlen ankelsteini jobbágyai ügyében.

Darvas Mátyás, Magyarságkutató Intézet

a Klasszika-filológiai Kutatóközpont ügyvivő szakértője

  1 Középkori leveleink 1541-ig. Szerk.: Hegedüs Attila, Papp Lajos, Tankönyvkiadó, Budapest, 1991., 20-21.