Írott és íratlan jogok: a Hármaskönyv

„Mert a fejedelmet is csak nemesek választják, és a nemeseket is csak a fejedelem teszi azokká, s ékesíti nemesi méltósággal.” 

Az idézet Werbőczy István jogtudós, királyi ítélőmester, királyi személynök, majd Magyarország nádora joganyagából, a Hármaskönyvből való. Az ország szokásjogát összefoglaló Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae (Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve) II. Ulászló megbízására jött létre. A gyűjteményt Werbőczy 1504-ben kezdte összeállítani, és 1514-re készült el vele. A Hármaskönyv az őszi országgyűlés elé került, amely egy bizottságot bízott meg a felülvizsgálatával. A bizottság pozitív ítélete nyomán született meg az 1514. évi 63. törvénycikk, amely felkérte a királyt, hogy a művet olvastassa fel, erősítse meg, és megpecsételve küldje meg a megyéknek. Ulászló kiállíttatta a megerősítő oklevelet, a Hármaskönyv megpecsételése és a megyéknek történő szétküldése azonban elmaradt, így nem emelkedett törvényerőre. Werbőczy végül 1517-ben Bécsben megjelentette a munkát, és maga küldte szét a megyéknek.

Bár a törvénygyűjtemény nem emelkedett törvényerőre, más jogszabálygyűjtemény hiányában alkalmazni kezdték, és egészen 1848-ig használatban volt. Elterjedtségét jól mutatja, hogy csak a 16. században 11 kiadása jelent meg. Első magyar fordítását Weres Balázs készítette, amely Magyar decretum címen jelent meg 1565-ben Debrecenben.

A szokásjog (íratlan jog) a feudális jogrendszerekben jogforrásként funkcionált. Keletkezése: a szűkebb vagy tágabb közösségek együttélése során kialakult szokásnormák egy részét az állami szervek elismerik. Werbőczy munkájának jelentősége abban áll, hogy az országos szokásjogot összegyűjtötte, rendszerezte, lehetővé tette a szokásjog tovább élését a római jog és a kánonjog mellett. A Hármaskönyv szerkezetileg négy egységre tagolódik. A bevezetés általános fogalmakat tárgyal. Az I. rész a nemesi magánjogot tartalmazza, itt található a magyar nemesség négy legfontosabb kiváltsága: a személyes szabadság, a királyi bíróság alá tartozás, az adómentesség és az ellenállási jog. A II. rész témája a nemesi perjog. A III. rész a városi és a jobbágyi jogról, valamint az erdélyiek sajátos jogáról szól.

Első rész 3. czim 6. §: Miután pedig a magyarok a szent lélek kegyelmének ihletéből, szent királyunk közremunkálása által az igazságnak felismeréséhez és a katholikus hitnek vallásához jutottak és Őt önként királyukká választották és meg is koronázták: a nemesítésnek s következésképen a nemeseket ékesítő és a nem nemesektől megkülönböztető birtok adományozásának jogát s teljes hatalmát az uralkodással és országgal együtt a község a maga akaratából, az ország szent koronájának joghatósága alá helyezte és következésképen fejedelmünkre és királyunkra ruházta; ettőlfogva Ő tőle ered minden nemesítés és e két dolog mintegy viszonos átruházásnál és a kölcsönösségnél fogva, annyira szorosan függ egymástól mindenha, hogy egyiket a másiktól külön választani és elszakítani nem lehet s egyik a másik nélkül nem történhetik.”

Biró Csilla PhD, Magyarságkutató Intézet
az Eszmetörténeti Kutatóközpont tudományos munkatársa