Sorozatunkat újabb sajátos mintázatú ékszerek bemutatásával folytatjuk. A karperecek záró részében az ékszerek állatfejekben végződő, markáns csoportja mellett néhány ritka formával is találkozhatunk.

Állatfejes karperecek

Nyitott és zárt változatban egyaránt megtalálhatók, közös jellemzőik a végeiken egymással szemben elhelyezkedő állatfejek, melyek az erősen egyszerűsített formáktól a kidolgozott változatokig terjednek. A karperecek teste ugyancsak különböző lehetett: a díszítetlen változat mellett csavarást vagy rovátkolást utánzóan öntött formákban is készülhettek. Ezek az ékszerek már a kora Árpád-kori ékszerkészlet részét alkották, elterjedésük a X. század utolsó évtizedeitől valószínűsíthető. Az előző részben is szó volt már róla, hogy a karperecek gyakorta nem a csontváz csuklóhoz közeli részén helyezkedtek el a sírokban, hanem azokat egykor az alkar középrészére helyezték, ez ennél a változatnál is megfigyelhető volt, amint az az 1. képen is látható.

Csuklós karperecek

Már a ritkább változatok közé sorolhatók az úgynevezett csuklós karperecek; egy részük tulajdonképpen nem is a hagyományos értelemben vett csuklós szerkezetű, hanem a teljes hosszán egybefüggő pánt zárult zsanérhoz hasonló megoldással. Egyik legszebb karperecünk ide tartozik, valódi csuklós szerkezettel, másik részén oldható korongfejű pálcazáródással. Az aranyozott ezüst ékszert a mai Tiszaeszlár közelében temették el egy 55–64 éves korában elhunyt asszonnyal. Egyszerűbb, öntött változataik valószínűleg bizánci–balkáni tömegáruk lehettek, míg az előbbihez hasonló, szélesebb lemezből készült, valódi ötvösmunkával életre hívott darabjaik helyben is készülhettek. Figyelemre méltó, hogy más, ugyancsak déli–délkeleti irányból eredeztetett ékszerekhez képest alacsonyabb számban képviseltetik magukat a leletanyagban.

Fentiekkel természetesen nem zárható le a karon viselt ékszerek sora, azt további, de már ugyancsak kisebb számban ismert darabok színesítik. A honfoglalás és kora Árpád-kor közösségeinél a ritkábban viselt ékszerek közé tartoznak a nyitott végeiken legyezőszerűen kiszélesedő darabok, amelyekhez a magyar szállásterülettől déli–délkeleti irányban találunk hasonlókat, akárcsak az ugyancsak ritka üvegkarperecek esetében. Szórványosan a pálcakarpereceken is felbukkan azok végeinek pödrött kialakítása, vagy végük ellaposodó formája. Egy végein spirálisan összecsavart ékszer látható a 2. képen, zárt kivitele alapján némiképp hasonló azokhoz az előző részben említett, csavart változatokhoz, melyek végei összebogozott – ott azonban már nyilván másodlagos – megoldással záródtak. Végül ugyancsak itt kell megemlíteni a láncszemekből készült ékszereket is, amelyek szintén ritka leletei a síroknak. Nők és gyermekek viselték ezeket a kerek vagy körte alakú huzalszemekből fűzött ékszereket a X. század folyamán, egyik vagy mindkét karjukon. 

Dr. Horváth Ciprián, Magyarságkutató Intézet

A Régészeti Kutatóközpont igazgatója