A szaknyelvek pontosságát, egyértelműségét elsősorban a szakkifejezések biztosítják.

Nagy vívmánya a reformkornak és az immár 200 éves Magyar Tudományos Akadémiának, hogy a tudományt magyar nyelven, magyar szakkifejezések alkalmazásával is lehet művelni.

A szaknyelvek és a köznyelv több szempontból is eltér egymástól, nyilvánvalóan a tartalmában, logikai szerkezeteiben, szövegtípusaiban, mondatszerkezeteiben, az előbb említett szakkifejezéskészletében, stílusában. Ezért is nevezzük a szaknyelveket önálló nyelvváltozatoknak. A szaknyelvek megértéséhez tehát nemcsak (anya)nyelvi ismeretek, hanem szakmai ismeretek is szükségesek.

Érdekes kérdés, hogy a szaknyelvek helyesírása eltérhet-e a normatív akadémiai helyesírástól. Erre a kérdésre az az ösztönös válasz, hogy nem, mert A magyar helyesírás szabályai a teljes magyar írásbeliségre vonatkoznak. Anélkül, hogy ennek a kérdésnek minden részletét megtárgyalnánk, ezúttal csak a szakkifejezések különírási-egybeírási gyakorlatára térek ki, és hamarosan kiderül, hogy az ösztönös válaszunkat finomítanunk kell.

A szakkifejezések azért hasznosak a szakembereknek, mert segítségükkel a bonyolult, összetett jelentéstartalmakat egy kifejezéssel lehet átadni, és nem kell mindig minden fogalmat részletes definíciókkal meghatározni, elég szakkifejezéseket bevezetni erre a célra. Ennek az egyik legkézenfekvőbb módja a szóösszetételek alkotása. A szóösszetételeket ugyebár egybeírjuk. Előfordulhat az a furcsának tűnő helyzet, hogy egy alkalmi szókapcsolatot a köznyelvben külön írunk le, szakkifejezésként viszont már egybe. Sok ilyen példa van, de ezúttal egy olyan kifejezéspárt emelek ki, amelyik a jogi-közigazgatási szaknyelvben és a köznyelvben egyaránt elég gyakori. Ez pedig az első fok vagy elsőfok és a másodfok. A jelentés világos: az első fok a fokozatok körül az első, nincs jelentésmódosulás, egyszerű, alkalmi szókapcsolat, külön kell írni. Ugyanakkor jogi környezetben az egybeírott elsőfok is gyakori.

Ennek az eltérésnek az egyik kézenfekvő oka az, hogy a helyesírási gyakorlat sokszor analógiás alapon működik: mivel a másodfok egybe van írva, sokan gondolják, hogy ezért a kifejezés párja, az első fok is egyben lenne. Azonban ez az analógia hibás, ugyanis a másodfok azért van egybeírva, mert a másod- szóalak nem önálló szó, az első viszont az! Az egybeírt elsőfok szóösszetétel esetleg akkor fogadható el, ha szakkifejezésként összetett jelentése van, és ezt a jogi-közigazgatási szakmai közösség definiálja is. Ez utóbbi minden szakterületnek joga, lehetősége, minden szaknyelv szabadon alkothat összetett jelentéstartalmak kifejezésére szóösszetételeket. Éppen ezért van néhány tudományterületnek (például a földrajztudománynak, az orvostudománynak, a műszaki tudományterületek némelyikének) saját nevezéktana, és ezek A magyar helyesírás szabályai hivatalosan is elismert kiegészítőinek számítanak.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az a furcsa helyzet, hogy a köznyelvben az első fok alkalmi szókapcsolat, mert az egybeírását nem indokolja se grammatikai, se jelentéstani ok, viszont ha jogi-közigazgatási szakkifejezés, akkor szóösszetétel, tehát egybeírva is helyes lehet.