A latin nyelv évszázadokon keresztül meghatározó volt a magyarországi művelődéstörténetben, így izgalmas kérdés, hogyan és milyen tankönyvekből sajátították el eleink ezt a különleges nyelvet.

A legnépszerűbb hazai latintankönyvek bemutatása során elsőként egy olyan jezsuita tankönyvcsaládról írunk, amely a XVII–XVIII. századi jezsuita gimnáziumokban nemzedékek számára jelentett kulcsot a latin nyelvhez.

A portugál jezsuita atya, Manuel Alvarez három kötetből álló latintankönyve, a De institutione grammaticae libri tres 1572-ben jelent meg először Lisszabonban, majd a XVI. század harmadik harmadától a jezsuita latinoktatás alapkönyvévé vált. A hihetetlen népszerűségnek örvendő tankönyvet Európa-szerte több mint ötszázszor adták ki; kétszáz éves tündöklése során több generáció, sok-sok ezer diák bújta Európában és Európán kívül is, hiszen „az Alvarez” a jezsuita missziókban is használatban volt, sőt mintájára más nyelvekről szóló nyelvkönyveket is alkottak. Még 1869-ben is jelent meg kiadása Sanghajban, kínai nyelvű magyarázatokkal. A jezsuiták központi tanterve, a Ratio studiorum a rend minden iskolájában ezt ajánlotta a nyelvtanításhoz. 

Magyarországi népszerűségét és használatát a jezsuita iskolákon kívül is jól mutatja, hogy az 1777-es és az 1806-os Ratio Educationis is ezt a tankönyvet javasolja a katolikus iskolák számára.

Az Alvarez-grammatika, vagy ahogy a Ratio studiorum nevezi, „Emmanuel három kötete” a kisgimnáziumok három osztályának készült, a diákok tízéves koruktól kezdtek tanulni belőlük. Az első kötet, az Institutionum grammaticarum liber primus a latin nyelvtan alapjait, a névszó- és igeragozást kívánta elsajátíttatni a tanulókkal.

A második kötet, amelyet a második és még a harmadik osztályban is használtak, az Institutionum grammaticarum liber secundus de constructione octo partium orationis a nyolc szófajt és a mondattant tanította. A hozzá tartozó szöveggyűjtemény túlnyomóan Cicero-szövegeket tartalmazott, mellettük Ovidius, Caesar és Curtius Rufus műveiből szerepeltek még szemelvények a kötetben.

A harmadik kötetet, az Institutionum grammaticarum liber tertius de syllabarum dimensione címűt a kisgimnázium harmadik osztálya és a felső évfolyamok poétikai osztálya is használta. Témája a hangtan, a rövid és hosszú szótagok, a helyes kiejtés. 

Alvarez latinkönyvében a grammatika, a grammatikai szabályok tanulása kapta a főszerepet. Módszere a deduktív nyelvtanulás – vagyis: a diák először megkapta a szabályt, valamint a szabályt illusztráló néhány példát, és ezeknek megfelelően képezhetett mondatokat. A mondatok képzése pedig többnyire az idegen nyelvből anyanyelvre, vagy fordítva, az anyanyelvről a célnyelvre történő fordítást jelentette. Tehát a feladatok célja a bemutatott nyelvtani szerkezet alapos és pontos megtanítása és gyakorlása volt, típusa pedig többnyire fordítás. Alvarez könyvei mai modern értelemben vett feladatokat egyáltalán nem tartalmaznak. 

A gyakoroltatás módszereiről a Ratio studiorum rendelkezik. A gyakorlás fajtái nem tartalmaznak újdonságokat, az ókortól kezdve a középkoron át használt és rögzült gyakorlási módszereket sorolja fel a szöveg. A mindennapos gyakorlásra kifejezetten nagy hangsúlyt fektet, fajtáit a következőkben foglalja össze.

Nagyon sok haszna van, ha a tanulók a tanító segítségével mindennap átvesznek egy részletet Cicero valamelyik művéből: ezzel a helyesírást, a memóriát és a helyes stílus elsajátítását is fejleszthetik. Ennek a tevékenységnek a módszere az úgynevezett praelectio, azaz a tanár felolvassa és értelmezi az adott szövegrészt szóról szóra haladva, hangsúlyt helyezve a nyelvtanra és a különböző költői eszközökre.

A gyakorlás módszerei között kifejezetten fontos az ismétlés, amelyet a tanári magyarázatok esetében sem szabad elhanyagolni. Az ismétléseknek pontos helye van az órarenden belül, s ezeket is a tanár felügyeli. Szóbeli részük, amikor a tanuló felolvassa a tanultakat. Itt utánzáson alapuló hangos olvasásról van szó, amely során fontos szerepet kap a helyes kiejtés, a hangsúly és a dallam. A hangos olvasást a szép kiejtés elsajátításának tudatos eszközeként alkalmazták.

Az írásbeli ismétlés módszere a másolás, amely lehet az egyszerű másolás mellett a szövegből önállóan kikeresett és kimásolt jellegzetes részlet. A másolás mellett gyakori módszer a perifrázis, azaz az eredeti részlet átírása szerkezeti és stilisztikai elemek megváltoztatásával. Használható módszer a mondatbővítés is, és a haladók szintjén az önálló fogalmazás az egyszerű témák írásban való kifejtésétől kezdve.

Mindennaposak voltak a memoriterek, amelyekből számos, a beszédben felhasználható mondat, szószerkezet kerül az aktív nyelvtudásba; s szintén a mindennapok részét képezte a szófajok átismétlése és a névszó- vagy igeragozás gyakorlása. 

Ami a beszéd gyakorlását illeti: a tanároktól elvárták, hogy csak latinul beszéljenek, s figyelmeztessék azokat a diákokat, akik az anyanyelvüket használják. A beszédtanítás technikái a katekizmusra emlékeztető egyszerű kérdés-felelet, valamint magasabb szinten a dialógus voltak.

A tanulói beszéd és beszédértés (beszédprodukció és beszédpercepció) nem foglalt el központi helyet a gyakorlatban. Hiszen a leckéket a könyvből olvasták, azaz írott szövegeket értettek meg, a feladatokat részben írásban hajtották végre, ráadásul az írásbeli produkció meglehetősen irányított volt – megadták, mit kell lefordítani, melyik nyelvtani szerkezetet kell használni, gyakorolni. A szóbeli feladatok során pedig a frontális osztálymunka volt a jellemző. Ugyanakkor a Ratio studiorum, s így Alvarez célja is egy közösen a mindennapok során szóban és írásban használt latin nyelv elsajátíttatása volt.

Az egységesített tankönyvhasználat és nyelvtanítás az egész katolikus egyház számára elengedhetetlen alapvető program volt. Fennmaradásuk, sikerességük függött attól, hogy volt-e általánosan használt, a korabeli elvárásoknak megfelelő tankönyv és egy közös, magas színvonalon használt nyelv, amelynek segítségével a különböző nemzetiségű, de közös célért fáradozó katolikusok megérthetik egymást. Alvarez grammatikája és a nyelvtanítási módszerek hiányosságaik ellenére ezt a szerepet töltötték be hazánkban, és Európa-szerte is.