Az ősrégészet úttörő kutatójáról Fülöp Réka, az MKI Régészeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője írt cikket.

„A XIX. század egyik dicsősége” – ezekkel a szavakkal illette egy ismert francia régész (René Dussaud) Nyáry Jenőt – „hogy ki merészkedett lépni a történelem határaiból, hogy megtalálta a minden írott feljegyzést megelőző emberi tevékenység nyomait, szóval hogy megalkotta a praehistoriát” (1. kép). 

1836. február 29-én született Bagonyán, az egykori Hont vármegye területén. Már gyermekkora óta érdeklődött a régiségek iránt, ez javarészt családi hátterének köszönhető. Nagyapja Kubinyi András volt, aki lelkesen gyűjtötte a régi korok emlékeit, valamint nagybátyjai: Kubinyi Ferenc, akinek volt egy nagyobb régiséggyűjteménye, és Kubinyi Ágoston, aki a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója is volt. Tehát már egészen fiatalkora óta érdekelte a régészet, azonban az igazán nagy lendületet a kutatások elkezdéséhez a Rómer Flórissal kötött barátsága adta, a vele való megismerkedés ösztönzően hatott rá, ezért egyre nagyobb intenzitással kezdte meg ásatásait. Gyűjtései és ásatásai Nógrád, Hont, Borsod és Gömör megyékre terjedtek ki. Beszámolói, munkái a Századokban, az Archaeologiai Értesítőben és az Archaeologiai Közleményekben jelentek meg. Tudományos érdemeinek elismeréseként az Akadémia 1883-ban levelező tagjai közé választotta. Ezután, 1889-ben tiszteletbeli tagja, 1897-ben pedig a régészeti bizottság elnöke lett a Magyar Tudományos Akadémiának.

Fő munkássága szorosan összefügg az őskor kutatásával. 1836-ban, éppen Nyáry Jenő születésének évében állította fel az elismert dán régész, Christian Jürgensen Thomsen az őskori ember ránk maradt készítményének anyaga alapján az egymás után következő korszakoknak azt a hármas rendszerét, amely világszerte elterjedt. A kő-, a bronz- és a vaskorszak fogalma, az azokhoz fűződő kulturális fejlődés tudata váltotta fel a korábbi feltételezéseket. Így lassan az őskor kutatása Magyarországon is elkezdődött, s ennek egyik vezéralakja kétségkívül Nyáry Jenő volt.

Neve szorosan összefügg két kiváló fontosságú őskori lelőhellyel. Pilinyi birtokán már az 1860-as években elkezdte az ásatásokat, amelyeket hosszú éveken keresztül tovább folytatott. Piliny a leggazdagabb lelőhelyek közé tartozott (és tartozik mai is), számos őskori telepnek és temetőnek a kőkortól a kései bronzkoron s a korai vaskoron át találta meg nyomait. Pilinyen kívül az aggteleki Baradla-barlangban végzett beható régészeti kutatásokat (2. kép), méghozzá több ízben is, majd kutatásainak eredményeit részletesen közre is adta. A barlangkutatás ekkor szintén még gyermekkorát élte, a híres barlang kutatásai szorosan összefonódtak nevével (3. kép).

Emellett Piliny-Leshegyen feltárt egy honfoglaláskori temetőt is, amelynek jelentőségét az is növeli, hogy ez volt az első szisztematikusan feltárt honfoglaláskori temető. Az előkerült leletek napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók (4. kép).

Szintén e község határában, Borsóson egy szkíta temetőre is rábukkant, ahol több száz szkíta sírt tárt fel saját költségén, azonban a leletek begyűjtésén túl egyéb információt nem közölt az ásatásról (5. kép).

Nyáry Jenő halála után Éber László úgy fogalmazott, hogy véget ért az úttörők kora. Azonban kihangsúlyozta, hogy nem lehet megtagadni a haladást, de nem szabad elfelejteni azokat sem, akik lerakták az alapokat. Rómer vezetése alatt adta magát a régészetre, s akkor még az Európa szinten is gyermekkorát élő ősrégészet módszeres művelésének hiányosságait nagy buzgalmával tudta pótolni. Ezt egyáltalán nem szabad lekicsinyelni, legyen szó bármely tudományág korai szakaszáról is.

Irodalom

• B. Nyáry Jenő. Archaeologiai Értesítő 34. 281–284.
• Borovszky Samu: Az aggteleki barlang. In: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye. 132–135.
• Éber László: Báró Nyáry Jenő tiszteleti tag emlékezete. Akadémiai Értesítő 26. 457–469.
• Soós Rita: Az elsőként feltárt honfoglalás kori temető újraértelmezése. Móra Akadémia. 175–192.