Miután a mongolok hatalmuk alá hajtották a kínai területeket, a telet Pekingben töltötték, a nyarat viszont a mongol pusztában lévő hűvösebb rezidencián.

A két helyet út kötötte össze, amit minden évben megjárt az uralkodó és kísérete. Történt, hogy ezen az úton, egy csodálatos völgyben, Xifengzha falunál 2019-ben feltártak egy romot.

Az ásatáson egy fehér márványsztélé darabjai is előkerültek. A töredéken lévő kínai és mongol írást később a Nankingi Egyetem mongol nemzetiségű kutatója, Temür azonosította. 

Kiderült, hogy az épület hajdanán egy buddhista kolostor volt, amelyet a Jüan-korszak közepén, Ajurbarvada idejében (1311–1320) kezdtek építeni, de az uralkodó halála megakasztotta a munkát. Végül egyik hű embere fejezte be az építkezést, akinek a nevét az előkerült sztélétöredéken is sikerült azonosítani: Majartai. Ebben a magyar szót találjuk meg.

Majartai rangos előkelő ember volt a merkit törzsből, testvére is magas pozícióba jutott a ranglétrán, fia pedig neves történész lett. Hogy bukkanhatott fel ez a név?

A Majartai név többször is szerepel a Jüan-kori (1271–1368) forrásokban. Eredetével kapcsolatban alapvetően két eset lehetséges:
1. A tatárjárás során a magyarokkal való érintkezés nyomán született ez a név.
2. Valójában egy ősi törzsi/nemzetség nevéről van szó még a tatárjárás előtti időkből. Ebben az esetben az is felvetődik, hogy véletlen az egybeesés.
A névvel kapcsolatban folytak már hazai kutatások. Ligeti Lajos  több Majartait is említ, és véleménye szerint ezek mind a magyarországi tatárjárás utániak, azzal kapcsolatosak.1 A Majarhoz illesztett tai/tei képző azt jelenti, hogy magyar (törzsből származó), vagy valamiféle kapcsolatban vele álló. A forrásokból az is látszik, hogy nem feltétlenül magyar személy kapta ezt a nevet. Egy adat Ligeti szerint elüt a mintázattól: a merkit (ugyanebbe a törzsbe tartozott a fent említett Majartai is) vezérnek, Togta-bekinek a fia, akit Magyarnak hívtak. Togta-beki Dzsinigsznek volt a kortársa, így a fia biztos, hogy a tatárjárás előtt született. Érdekesség, hogy a merkitek és Dzsingisz családja között régi viszály húzódott: Dzsingisz anyját, Höelünt egy merkittől rabolta el Jiszügej, Dzsingisz apja, ebből sok éven át tartó háborúskodás támadt. Később azonban a dzsingiszida uralkodók támogatói lesznek ugyanezek a merkitek.

Ligeti az említett cikkében írja, hogy összesen 15 ilyen nevet talált a Jüan-korból. A mongol névtan gazdagságát tekintve ezt nem szabad lebecsülni, a Jüan-kor után ez a név azonban kimegy a névadási divatból, csak egy biztos adat van.
Az 1964-ben megjelent cikkében régebbi forráskiadásokra hivatkozott, azóta azonban többet újra, megbízhatóbban kiadtak. A most előkerült sztélé kapcsán is időszerű lenne összegyűjteni és felülvizsgálni ezeket az adatokat. A fő kérdés továbbra is az, hogy a Magyar mint név a mongolok között a tatárjárás előtti vagy utáni időből való-e. Ha pedig előtti, akkor van-e bármilyen kapcsolata a magyarokkal.     

1A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király). Magyar Nyelv LX (1964), pp. 385-404.)