A Kárpát-medencei magyarság honfoglalás- és kora Árpád-kori temetőinek legújabb kutatási eredményeit mutatták be a Magyarságkutató Intézet (MKI) június 2-án megrendezett tudományos konferenciáján. A rendezvényen régészek, archeogenetikusok és archeometriával foglalkozó kutatók ismertették azokat az új eredményeket, amelyek árnyalhatják a 10–11. századi magyarság temetőiről alkotott képünket.

Az Intézet konferenciatermében megtartott eseményen a szakmai közönség egész napos előadássorozat keretében ismerhette meg a korszak legfrissebb kutatásait. A konferenciát Horváth Ciprián köszöntője nyitotta meg, aki hangsúlyozta: a különböző tudományterületek együttműködése ma már elengedhetetlen a korai magyar történelem pontosabb megértéséhez. A rendezvény levezető elnöke Csornay Boldizsár, az MKI munkatársa volt. 

A délelőtti szekció előadásai elsősorban a honfoglalás kori leletek és temetők archeometriai, valamint archeogenetikai vizsgálataira fókuszáltak. Döncző Boglárka és Bálint Marianna előadásukban a honfoglalás kori leletek szisztematikus archeometriai elemzésének regionális szempontjait ismertették, míg Maár Kitti archeogenetikus a honfoglalás és a kora Árpád-kori köznépi temetők anyai vonalainak archeogenetikai kutatásáról beszélt.

Bálint Marianna előadásában a Hajdúböszörmény-Pród, Szőke-zug területén végzett 10–11. századi településkutatások eredményeit mutatta be, külön kitérve arra, miként rajzolódik ki a tájhasználat és a településszerkezet változása a régészeti leletek alapján.

Kiss Péter és Sánta Barbara előadásukban a legfrissebb kutatási adatok tükrében vizsgálták az antik Savaria, a későbbi Szombathely keleti részén elhelyezkedő kora Árpád-kori soros elrendezésű és a Szent Márton-templom melletti templom körüli temető viszonyát.

A délutáni szekcióban a templom körüli temetők kialakulása, valamint az Árpád-kori temetkezési szokások kerültek előtérbe, szintén régészek nézőpontjából. Bíró Gyöngyvér a tudománytörténeti jelentőségű Orosháza-rákóczitelepi, vagyis a gellértegyházi temető kutatásának eredményeit ismertette, amely esetében a szakirodalomban elsőként került leírásra a soros és a templom körüli temető egymás mellettisége, míg Óvári Péter és Langó Péter a Gyulaháza–Halom-dűlő lelőhely Árpád-kori temetőrészlet kutatásáról számolt be.

Bús Bence előadásában a Bugac-Pétermonostora Árpád-kori temető módszertani és topográfiai elemzéséről beszélt, bemutatva, hogy a korszerű kutatási módszerek miként segíthetik megismerni a korabeli közösségek temetőinek belső rendjét, kronológiáját és az adott temető fejlődését, térhasználatát.

A konferencia záró előadásai a templom körüli temetők és a korai egyházi központok kapcsolatát vizsgálták. Szücsi Frigyes Fejér vármegye 10–11. századi temetőiről és kérdéses keltezésű templomairól tartott esettanulmány-alapú előadást, Pap Ildikó Katalin pedig a Vas megyei templom körüli temetők kialakulásának folyamatát ismertette. Horváth Ciprián az abasári monostor korai periódusának temetkezéseit elemezte.

A rendezvény jól példázta, hogy a régészet, az archeogenetika és az archeometria együttműködése egyre pontosabb képet adhat a Kárpát-medencei magyarság korai történetéről. Az előadások során bemutatott kutatási eredmények nemcsak új adatokkal gazdagították a korszak kutatását, hanem több esetben új kérdéseket is megfogalmaztak a honfoglalás és az államalapítás időszakának társadalmi és kulturális viszonyaival kapcsolatban.