"Ez egy hatalomtechnikai játszma volt, amely arról szólt, hogy ne legyenek hősök, mindenki szem legyen a láncban. Ne legyen közösség, tanítványok, befogadó közeg..." (Borvendég Zsuzsanna)

Mi volt az aczéli „kegygazdálkodás” lényege? Mit jelentett a Szabó Magda által felismert„diszkrét hazaszeretet” alkalmazása a közoktatásban? Hogyan ölték ki ezáltal az egészséges nemzettudatot a fiataljainkból?

Ezekre a kérdésekre is választ kapunk az M5 TV „Ez itt a kérdés” 3T, a Kádár-rendszer kultúrpolitikája című adásából, melynek megszólalói Borvendég Zsuzsanna, Fricz Tamás, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója; Mező Gábor kutató, újságíró; és Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságanak elnökhelyettese voltak.

Elhangzott: A Kádár-rendszer kultúrpolitikáját az Aczél György nevéhez köthető alku határozta meg. A művészek vagy a kirekesztettséget választották vagy elfogadták a rendszer által felkínált együttműködést.

Borvendég Zsuzsanna, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa hatalomtechnikai játékként aposztrofálta a kádári kultúrpolitikát, amely arról szólt, hogy mindenki „szem legyen a láncban”.  
Ahogy Gulyás István műsorvezető vendégei összegzésükben fogalmaztak, a posztaczéli szellemiség, a balliberális globalista gondolkodásmód egészen a 2010-es évekig uralta a magyar kulturális életet.