A napjainkban Bécsben őrzött birodalmi koronát 600 évvel ezelőtt, 1424 márciusában szállították az akkori ideiglenes őrzési helyéről, Budáról Nürnbergbe. 

A német uralkodóknak nem volt állandó székhelyük, ezért évszázadokon keresztül itineráns, azaz vándorló életmódot folytattak. Az utazó királyság intézményéből adódott, hogy a koronázási ékszerek őrzési helye is gyakran változott. Amikor IV. Károly német-római császár Prágában hozta létre uralkodói központját, a császári jelvényeket a közeli Karlštejn várába szállíttatta. Az 1420-as évek elején azonban a huszita háborúk miatt már nem maradhattak Csehországban, így Luxemburgi Zsigmond a Magyar Királyságba menekíttette ezeket az értékes tárgyakat, amelyek előbb Visegrádra kerültek, majd Budára, ahol 1403-tól a magyar Szent Koronát is őrizték.

Nürnberg kiválasztása birodalompolitikai szempontból egyáltalán nem volt meglepő, hiszen a német város IV. Károly uralkodásától kezdve – Prága és Buda mellett – jelentős uralkodói székhelynek számított. Zsigmond számára politikai és gazdasági érdek is fűződött ahhoz, hogy tartósan biztosítsa a kiemelt jelentőségű birodalmi város támogatását.

A koronázási ékszerek szállítását – a mai értelemben véve – titkos akcióként hajtották végre. A nürnbergi városi tanács két tagja, Sigmund Stromeir és Jörg Pfintzing kísérte az ékszereket, és mindössze hat ember tudott a szállítmányról. 

A nürnbergi tanács tagjai már Zsigmond német királlyá választása óta kapcsolatban álltak vele, és a szűkebb bizalmi köréhez tartoztak. A 15. századra a Stromeir család birtokolta a birodalom legjelentősebb kereskedelmi vállalkozását, míg a Pfintzingek patríciusi családját az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb nürnbergi nemzetségként ismerték.

Az értékes szállítmányt halakkal fedték be és egy egyszerű szekéren vitték, így a kocsis sem sejtette, milyen felbecsülhetetlen rakományt szállít valójában. A császári jelvények 1424. március 22-én érkeztek meg Nürnbergbe, ahol hatalmas ünnepségekkel és körmenettel kísérték a Szentlélek Ispotályba, amely az ékszerek állandó őrzési helyévé vált. 

IV. Károly a koronázási ékszerek köré egyfajta kultikus ereklyetiszteletet épített ki. Prágában évente kiállíttatta a jelvényeket, hogy azok tiszteletadás céljából mindenki számára elérhetők legyenek. 1354-ben, pápai engedéllyel, Németországban és Csehországban bevezették a Szent Lándzsa ünnepét, amit a Quasimodogeniti (a húsvét utáni első vasárnap) utáni pénteken tartottak. Ezt a hagyományt 1424-től Nürnbergben is folytatták, a város egészen 1796-ig adott otthont a birodalmi koronázási jelképeknek.