A mai évfordulón Babucs Zoltánnak, Történeti Kutatóközpontunk vezető kutatójának korábban a Felvidék.ma oldalon megjelent "Mátyás szövetsége a csehekkel" című írását szemlézzük és ajánljuk figyelmükbe.

Ötszázhatvanöt éve, 1458. február 9-én történt, hogy Podjebrád György cseh régens – 1458. március 2. után cseh király – és I. Mátyás (uralkodott: 1458-1490) a magyar-morva határon fekvő Strassnitz (Strážnice) mellett kötött szövetséget, amelynek megerősítése gyanánt Hunyadi Mátyásnak nőül kellett vennie a cseh kormányzó lányát, Podjebrád Katalint.
"Mátyás nagybátyja, az országgyűlés által öt évre megválasztott kormányzó, Szilágyi Mihály indult el seregével, hogy a cseh kormányzóval kötött előzetes megállapodás szerint kiváltsa az ifjú királyt és fényes külsőségek között vigye Budára. A váltságdíj valóban busás volt, hiszen egyesek negyvenezer, mások ötven-, sőt nyolcvanezer aranyról tettek említést. 
[...]
Antonio Bonfini Mátyás király című történeti munkájában a következőkben számolt be az ifjú király kiváltásának körülményeiről: 
Midőn a megállapított napon a megegyezés szerint a két sereg találkozott az Esztergomtól kilencven mérföldre fekvő Straznicénél, napnyugtakor tábort vertek a Morva folyó partján, amely Morva- és Magyarországot elválasztja. Másnap mindkét oldalon felsorakoztak, és 

AMIKOR MÁTYÁST A SZEMKÖZTI PARTON KIVEZETTÉK KÖZÉPRE, A LÉGIÓK NYOMBAN TÉRDRE BORULVA KÖSZÖNTÖTTÉK ÉS ÜDVÖZÖLTÉK MAGYARORSZÁG KIRÁLYÁT. 

Úgy látszott, leszakad az ég, ahogy a mérhetetlen örömben az áradó könnyekkel vegyes üdvrivalgás, kürtharsogás, dobszó, ágyúdörgés egy óra hosszat áradt mindenfelé.
[...]
Vitéz János váradi főpap, mint az országatyák feje, ekkor a folyóparton így szólt a sokasághoz: Üdvöz légy, Mátyás, Pannónia királya, akit a magyar szenátus és nép közös óhajjal, ahogy még soha senkit, és egybehangzó szavazattal fejedelmének és királyának választott; üdvöz légy, a pannon nemzet egyetlen reménysége; üdvöz légy, Corvinus nemzetség szentséges sarja; legyen a te királyságod hajnala áldott és szerencsés neked meg az egész Pannóniának, legyen üdvös a kereszténységnek! 

MAGYARORSZÁGOD SÜRGETVE KÖVETELI, HOGY RAGADD KEZEDBE AZ ORSZÁG GYEPLŐJÉT, KORMÁNYOZD IGAZSÁGGAL, ÉS OLTALMAZD MINDENÜTT BIRODALMAD HATÁRAIT. 

Ebből a végzésből, amely inkább téged akart királynak ifjan is, semmint érett gondolkodású, tapasztalatú, korú férfit, most tudd meg, mennyire félt téged, mily vágyva várt vissza. Tudja, hogy uralomra termettél, és azt várja, azt reméli tőled, amit dicső atyádtól tapasztalt. Corvinus irányítás és jogar alatt kormányozva minden fenyegető veszedelmen úrrá lett, mindig virágzott, és minden háborút sikerrel vívott. A legnagyobb fejedelmeket is visszautasította, hogy Corvinus hatalom vezesse. Azt várja, hogy nemcsak atyád mása leszel, hanem nagyobb hatalommal rendelkezvén felül is múlod az ő hírnevét. Eltökélte, hogy nemcsak kivált téged, bárhol is légy, hanem ha megtagadnának, erővel is visszakövetel, és ha valahol idegenek bűne miatt elvesznél, fegyverrel torolja meg halálodat. 
[...]
Mátyás a túlpartról hálás köszönetet mond országa népének, amiért királyságra méltatlan és még alkalmatlan létére is megtisztelte a legfelsőbb és szinte mennyei tiszttel. Azt mondja, hogy sokkal tartozik hazájának már csak azért is, hogy a közösség nevében hívták vissza. Megígéri azt is, hogy 

ÉLETÉT SOHASEM KÍMÉLI, NEM KERÜLI A SZÜNTELEN FÁRADOZÁST, A LEGNAGYOBB VESZEDELMET, HOGY BEBIZONYOSODJÉK, NEM OKTALANUL TISZTELTE MEG HAZÁJA E NAGY MÉLTÓSÁGGAL; 

a Csehország királyával kötött szövetséget becsülettel és híven megőrzi. Végezetül a magyarokat és a cseheket megnyugtatja, őszintén megígéri, hogy élete egész folyamán különbségtétel nélkül bánik mindkét néppel, és 

SEMMIRE SEM TÖREKSZIK BUZGÓBBAN, MINT ARRA, HOGY AZ EMBEREK REMÉNYÉT BETÖLTSE, A HAZA VÁRAKOZÁSÁNAK ELEGET TEGYEN, ATYJA VIRTUSÁBÓL NE ENGEDJEN."

A teljes írást a Felvidek.ma oldalára kattintva olvashatják.