Az európai és magyar kultúra legnépszerűbb és legismertebb katonaszentje Szent György, több nagyhatalom (Frank Birodalom, Orosz Birodalom, Nagy-Britannia) vagy város (Konstantinápoly) is patrónusaként tekintett rá. Nemzetközileg ismert ünnepnapja április 23., Magyarországon az egyház által 1196-ban rögzített Béla nap miatt április 24-én tartjuk.

Már a IV. században elterjedt kultusza a keresztény római legionáriusok között. A hagyomány szerint Kappadókiában (Kis-Ázsiában) született, előkelő katonacsalád harmadik fia volt. Apjához hasonlóan két fivérével együtt katonának állt Diocletianus császár uralma alatt. A mártíromságot szenvedett és vértanúként ismert harcos történetét a katolikus szentek legendáriuma is megőrizte, alakjában keverednek a történelmi és mitikus jegyek. Hamar kitüntette magát vitézségével, legendája szerint már ifjú korában medvékkel, oroszlánokkal és sárkányokkal küzdött. A harcos szent alakjához több fontos szimbólum kötődik. A legenda szerint Palesztina meghódítása után a pogányok elleni csatája közepette egy mennyei jelenést látott. Az angyal így szólt hozzá: „Kedves György, Isten küldötte neked ezt a lobogót, hogy győzedelmet végy ellenségeiden. Ne csüggedjen hát a te sereged, mivelhogy ki abból a harcban halálát leli, mennyekbe száll.” (dr. Révai József: Szentek legendái. Franklin-Társulat Kiadása, Budapest, 1926. 96.o.) A harcosok ekképpen való túlvilági üdvözülésére, vagy halhatatlanságára tett ígéret számos nép vallásában megjelenik, a keresztény kultúrkörben a katonaszentek példái hozzák ezt elénk. Szent György legendáriuma szerint őt lekötözve éheztették, kardokkal kirakott kerékbe törték, felnégyelték, de kétszer is feltámadt. Ennek okáért a fehér alapon vörös kereszttel negyedelt lobogó vált a szent jelképévé, melyet a későbbiekben a templomos lovagrend, vagy a kereszteshadjáratokban részt vevő katonák is magukon viseltek. 

Ókori örökség

A tizennégy segítőszent egyike, akinek közbenjárásával megszabadulhat az ember a különféle kórságoktól, betegségektől. A kereszténység magába olvasztotta és a maga képére formálta az ókorban tisztelt különféle tavaszistenségeket, kiknek attribútumait Szent György mind magán viseli. Az évkörben a Nap és a fény uralmának időszaka ez, amikor a nappalok hosszabbak az éjszakánál. Sárkányölő Szent György éppen ezért a sötétséget és telet legyőző tavasz jelképe. Neve napja kiemelt határnap, mert ahogy mondani szokták régebb, Szent Györgytől Szent Mihályig, azaz április 24-től szeptember 29-ig lehet mezítláb járni. Számtalan rítus, termékenységhez kapcsolódó szokás kapcsolódik személyéhez. A megújhodás és tisztulás jegyében ekkor hajtották át ugyanis a nyájakat a meggyújtott tüzek között, eközben a termékenységet jelképező új hajtásokkal, vesszőkkel suhintották meg a jószágokat. A nyavalyák távoltartása érdekében más szokást is ismerünk. Az óvó, szentelő erőket György napját megelőző hajnalban kaphatta meg a halandó ember, a harmattal mosták meg testüket, vagy lepedőt kiterítve összegyűjtötték azt. Ezen vízbe mártott vesszőkkel érintették meg a kihajtott állatokat, majd az istálló, akol gerendájába szúrták, amely így őseink hite szerint távol tartotta a betegségeket.

Magyarországon tisztelete igen hamar elterjedt, bizonyítják ezt a neki szentelt templomok, a róla készült ábrázolások és a gyakori helység- és keresztnévadások. Határnap más szempontból is, az országgyűlések ideje, ezen a napon választották meg, vagy újították meg az állami és városi tisztségviselőket, bírákat. A hadak megszemlélésének, a lustrának az ideje, amikor ellenőrizték a harcosoknak előírt fegyverzetet és páncélzatot. Még a Bizáncot elfoglaló, annak anyagi és szellemi örökségét megszerző Oszmán-török Birodalom is beépítette katonai kultuszába, Szulejmán szultán hagyományosan a szent napján indította meg nagy hadjáratait (1526, 1532, 1552) Magyarország ellen. Oltalma alá tartoztak a katonák, fegyverkovácsok, fegyverszállítók, lovak, valamint a földművelő parasztok is. Nevének (Georgiosz) jelentése ugyanis „földművest” jelent.

Szent György a magyar művészettörténetben

Gyakori művészi megjelenítése a sárkánnyal viaskodó lovag képe, mely az ún. miles christianus (Krisztus katonája) ábrázolások közé sorolható. A jellegzetes lefelé irányuló döfő mozdulat, amellyel a lovak lábai közé, vagy közvetlen a ló feje elé irányítja a kopját egyértelműen azonosíthatóvá a középkori lovasalakokban. Szent György számos középkori falképábrázolásán láthatjuk ugyanezt a pillanatképet: Szentsimon, Tarpa (Magyarország) Etrefalva, Pónik, Cserény, Zolna (Felvidék, Szlovákia) Ribice, Küküllőalmás, Almakerék (Erdély), vagy székelyföldi példaként Gyulakuta, Székelydálya, Kászonimpér freskóin is ez az egységes ikonográfiai jellegzetesség figyelhető meg. A lovas kompozíciók közül a lefelé döfés motívuma a középkori kályhacsempéken (Nyírbátor), keresztelőmedencén (Felka, 1439) és szárnyasoltáron (Bártfa, 1450-55), is egyaránt tetten érhető. Ettől eltérő típusú támadásmód is előfordul a művészettörténeti emlékeken, melynek oka az ókori hagyományokra és Szent György kétféle lovassági fegyverrel való ábrázolásában keresendő. Szent György vagy az antik hadászati módszerekre jellemzően magasra tartott lovassági lándzsával szúr a sárkány irányába, vagy lovaskopjával öklel. A lovagi tornákon és hadszíntéren egyaránt alkalmazott hónalj alá szorított kopja alkalmazására jó példa a mártonhelyi falkép. De mindvégig fontos marad a döfés iránya, s ismeretes ezzel kapcsolatban a művészettörténetben Simone Martini, XIV. századi falképfestő ezirányú, jelentős ikonográfiai hatása (avignoni freskója). Újítása, az oldalirányú, lefelé döfés motívuma aztán az egyik leghíresebb alkotásban, a Kolozsvári-testvérek által készített Szent György szobron vált világhírűvé. 

Alakja a védelmező lovagi ideálokat, a sárkány elleni küzdelem megjelenítése a sötétség, a pogányság elleni küzdelmeket, az alsóbb erők legyőzését szimbolizálja. Szent György, a hitvalló katonaszent, a legendák szerint mártírhalált halt hitéért, eszmeileg párba állítható Szent László lovagkirállyal, kinek pajzsát gyakorta díszíti a szent vörös keresztje. A Kárpát-medencében egyedülálló, kettős falképük 2020-ban került elő Székelyszentléleken. 

Az első királyi alapítású lovagrend Európában

Szent György magyarországi tiszteletét jól mutatja, hogy I. (Anjou) Károly királyunk az ő nevét viselő világi lovagrendet alapított. 1326-ra datált statútumát (alapítólevelét) a Magyar Országos Levéltárban őrzik. Európában tehát a keresztes hadjáratok alatt, egyházi alapon szerveződött lovagrendek után elsőként a magyar uralkodó szervezte meg a testvériességen alapuló, tiszta célokat kitűző Rendet. Az alapítólevél ekképpen summázza céljaikat: „…hogy ezen ország ura olyan kedve szerinti renddel bírjon, amelynek közreműködése mind testét megvédelmezze, mind életét és országát a hitetlenektől megóvja.” A latin nyelvű forrás később büszkén kijelenti, hogy felettük „ne merjen bíráskodni sem a király, sem senki más.” Kezdetben maximálisan csak ötven tagja lehetett, az első években természetesen a királyhoz hű bárók és országnagyok kaphatták e kegyet. A lovagok rendi öltözetét az alapító okirat meghatározta, amely az egyszerű fekete köpeny volt csuklyával. Jelképük a középkorban fekete mezőben vörös kereszt volt. 

A Rend a kommunizmus uralma után 1990-ben Visegrádon szerveződött újjá, amely mostanra már több európai országban megszervezte rendtartományát (priorátusát) Skandináviában, Németországban, Ausztriában, Észtországban, Svájcban, Olaszországban és a trianoni békediktátum által elszakított országrészeken. A hamarosan 700. évfordulóját ünneplő Rend eredeti jelmondatának kezdőbetűi (IVISHFS) a lovagok fegyverkabátján ma is olvasható: „In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati.” azaz „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt.” Megújult címerük vörös mezőben ezüst színű kettős kereszt, mely hirdeti nemzeti és keresztény értékek iránti elkötelezettségüket. 

A Rend számos feladatot lát el, jelenleg katonai hagyományőrző, tudományos, művészeti, karitatív, hazai és nemzetközi kapcsolatok építésével foglalkozik. Kiemelt tudományos eseményük a Dr. Bárdos István Nyári Egyetem, mely idén jubilál, immáron a 30. alkalommal lesz megszervezve. Európa szerte hírneves rendezvényük a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok, mely minden év júliusában tízezreket vonz a hajdani uralkodói székhelyre. Ekkor életre kel a királyi palota, s a 1335-ben megszervezett hármas királytalálkozó eseményeit elevenítik fel lovagi tornákkal, lakomákkal, vásárral és számtalan kulturális programmal. Az ország minden szegletéből özönlenek a középkori hagyományőrző csapatok, hogy tiszteletüket tegyék a magyar királyok emlékére és szakmai kapcsolataikat megerősítsék. Ugyanakkor egy kitűnő kulturális alkalom minden magyar család számára, ahol szórakozva tanulhatnak és megerősíthetik maguk és gyermekeik nemzettudatát, hazaszeretetet. 

Sashalmi-Fekete Tamás, Magyarságkutató Intézet
a Történeti Kutatóközpont ügyvivő szakértője