Kétszáz évvel ezelőtt,1824. július 9-én született Mednyánszky Sándor Cézár, az 1848-49-es magyar honvédség tábori törzslelkésze, atyai ágon felvidéki eredetű, főnemesi családba. Szülei Mednyánszky József (1789–1868) és Eleonora Richert De Vhirt (1798–1889) voltak. Egyik testvére, Mednyánszky László (1819–1849) a szabadságharc vértanúja lett. Unokaöccse volt a híres festőművész, aki szintén a László nevet viselte (1852–1919). 

Mednyánszky Cézár szülői hatásra lépett a papi pályára. A belső elhivatottság hiánya a későbbiekben is megmutatkozott. 1847. július 20-án Esztergomban szentelték pappá. Mednyánszky a szemináriumban is felvilágosodott szerzőket olvasott, mindenekelőtt Voltaire-t és Rousseau-t, és szimpatizált kora liberális eszméivel. Nagy lelkesedéssel fogadta az 1848-as év forradalmi változásait. A szabadságharc kitörése után hamar aktivizálta magát: 1848. decemberében gyűjtést szervezett a sebesült honvédeknek. Az igazi elköteleződést az jelentette, amikor 1849. január 1-jén szolgálattételre jelentkezett Görgei Artúr Feldunai hadseregénél. Az 1849. február 26–27-én döntetlennel végződött kápolnai csatában emlékezetes lelkesültséggel buzdította csatára a honvédeket. A kápolnai csatán kívül a tápióbicskei, az isaszegi és a nagysallói ütközetben is teljes papi díszben vezette rohamra a magyar csapatokat.

A rendkívül fiatal tábori lelkész nemcsak a csatatéren volt a katonák társa; a jó természetű és megnyerő Mednyánszky – ahogy visszaemlékezésében írta magáról – „a táncteremben is otthon volt.”  Görgei 1849. júniusában nevezte ki a Honvédelmi Minisztérium hadlelkészi osztályának igazgató tanácsosává. 

Mednyánszky a szabadságharc bukása után a franciaországi Colmarba emigrált rokonaihoz (anyja innen származott). A szabadságharc másik ismert pap alakjához, a Szemere-kormány közoktatásügyi miniszteréhez, Horváth Mihályhoz (1809–1878) hasonlóan ő is letette a reverendát, azonban a későbbi történésszel szemben számára nem jutott osztályrészül boldog családi élet.  1853-ban egészen Ausztráliáig utazott, hogy szerencsét próbáljon, de nem járt sikerrel. Anyagilag tönkrement, és egy rablótámadásban bal karját elveszítve tért vissza Európába 1854-ben. A földi útját kilátástalannak látó Mednyánszky Cézár, a szabadságharc tábori lelkésze 1857-ben lett öngyilkos a franciaországi Hyeres-ben. Visszaemlékezése posztumusz jelent meg Londonban, a The confessions of a Catholic priest címen 1858-ben. A könyv magyar változata Óvári-Avary Károly fordításában 1930-ban látott napvilágot.