Magyarország királyává 1458. január 24-én választották Hunyadi Mátyást, ám törvényes koronázására csak évekkel később, 1464. március 29-én kerülhetett sor. Mivel a Szent Korona III. Frigyes német-római császár birtokában volt, ezért a magyarok néhány elemében a székesfehérvári, a szokásjognak megfelelő avatási ceremónia keretében nyilvánították őt uralkodójukká 1458 február 14-én, miután az ifjú kiszabadult prágai fogságából. 

„Miután […] Budához érkeznek, minden főpap, előkelő és nemes, aki odagyűlt, továbbá a városbíró a teljes tisztviselői karral, ezenkívül minden papi testület isteneket és szent tárgyakat hordozva ünnepi menetben jön szembe, és szent himnuszokat zeng. Kifut az egész nép, hogy az új és a várva várt királyt nagy tetszésnyilvánítással és eget verő kiáltozással fogadja. De még a zsidók csoportja is elébe vonul, maga előtt az ótestamentum tábláival, az elsők között üdvözli a királyt, kéri és könyörög, hogy erősítse meg őseik kiváltságait. A városkapunál a polgárok egy baldachin alatt fogadják, és mielőtt a városba bebocsátanák, a bíró kérésére esküvéssel ígéri meg, hogy sohasem fogja megsérteni azokat a szabadságjogokat, törvényeket, határozatokat, szenátusi rendeleteket és egyéb kiváltságokat, amelyeket a régi fejedelmektől kieszközöltek, és mielőtt a várba beengednék, ugyanezt az ígéretet teszi az ország minden főemberének és főpapjának. A városba bevonulva egyenest az isteni szülő bazilikájába vezetik. […] Midőn a templomba belép, hálát ad a mindenható és jóságos Jézus Krisztusnak meg az isteni szülőnek, akinek oltalma alatt áll Magyarország, és kijelenti, hogy az egyházi jogokat sértetlenül megtartja. Innen elvezetik a királyi palotába […] Amikor a palotában letelepedett, figyelmét sz ország ügyeinek rendezésére fordította.” 

A Bonfini által részletesen ismertetett 1458. februári ceremónia leírásából jól látható, hogy a hagyományos királykoronázás lényeges világi elemei (leendő uralkodó ünnepélyes fogadása, világi eskü, trónra ülés) ekkor megvalósultak, a felkenés és koronázás aktusa azonban nem. 

Mátyás ettől függetlenül megkezdte uralkodói működését, és azonnali lépéseket tett a Szent Korona visszaszerzése érdekében. III. Frigyes azonban, aki pontosan tisztában volt a Korona jelentőségével, vonakodott visszaszolgáltatni azt, különösen azután, hogy a magyar főurak egy csoportja 1459 februárjában Németújváron királlyá választotta őt. Mátyásnak többen javasolták, hogy a szokásjognak megfelelően avattassa fel magát Székesfehérváron azzal a Szent István fejereklyetartójáról levett koronával, amellyel 1440-ben a Szent Korona távollétében Ulászlót is királlyá koronázták, de Mátyás erre nem volt hajlandó. Tovább folytatta a Korona visszaszerzésére irányuló tárgyalásokat. Az erről szóló megállapodást az 1462. május 9-re összehívott országgyűlés hagyta jóvá, ahol a nemességnek fejenként kellett megjelennie, és kinyilvánítania hűségét a Szent Korona és az ország szabadsága iránt. A Korona végül 1463 júliusában érkezett vissza az országba. 

A ceremónia megtartását késleltette, hogy II. Mehmed 1463 júniusában lerohanta Boszniát. Ez év őszén a király hadjáratot indított a török által elfoglalt területek visszaszerzésére, és december 25-én sikeresen visszafoglalta Jajcát és környékét. Sikere nagy nemzetközi visszhangot keltett. Mint Bonfini írja: „Corvinus király akkora hírnévre tett szert, hogy nemcsak a pannonok tekintették őt méltónak a szent diadémra, hanem a velencések, a pápák és a keresztény társadalom minden fejedelme is a török ellenében választandó egyetlen hadvezérnek.” 

A királykoronázásra invitáló meghívókat 1464 elején küldték szét. A régebbi szakirodalom elfogadta Bonfini tudósítását arról, hogy a koronázás időpontja eredetileg Virágvasárnapra, azaz 1464. március 25-ére volt kitűzve, de miután „az előkelők, a nemesek, a tisztviselők és a követek a távoli vidékekről a tél kegyetlensége miatt nem érkezhettek meg, a dolgot nagypéntekre halasztották.” Ma már okleveles adatok alapján tudjuk, hogy a március 25-i időpont valójában a királykoronázó országgyűlés kezdete, a koronázás tényleges napja pedig március 29-e volt. Az esemény során egyik első rendelkezése volt, hogy a váradi püspöknek bihari örökös ispáni tisztséget adományozott. Ugyancsak Bonfini írja, hogy „Ezzel az adománnyal az égi László király által az isteni szülőnek szentelt váradi székesegyház jócskán meggyarapodott és gazdagodott. A kiváltságot Mátyás a magas trónon a Szent koronával, a jogarral és az almával fenségesen ülve a saját szájával hirdette ki.” 

Törvényes koronázása révén Mátyás az ország teljes jogú uralkodójává vált, aminek szimbólumaként királyi kettőspecsétet vésetett, s megkezdte reformjait.