A Hunnia Filmgyár Rt-ben az 1944. július 19-i igazgatósági ülésen kezdődött el, majd az augusztus 4-i rendkívüli közgyűlésen fejeződött be az a folyamat, amelyet egy korábban készült film alapján mindenki őrségváltásnak gondolt.  De nem teljesen így volt.

Az említett, Őrségváltás című filmet 1942-ben mutatták be, a kor társadalmi problémáit dolgozta fel. Forgatókönyvét Tóth Miklós[1] írta, rendezője Bánky Viktor[2] volt, főszerepét Páger Antal játszotta. A felvételek a Magyar Filmiroda műtermeiben készültek, a Pannónia Film és a Mesterfilm Kft. együttműködése keretében.

„Az Őrségváltás ismét az a film, amely aktualitásával csak úgy kínálkozott a felvevőgép elé. Ezt a mai magyar problémát ideje volt filmrevinni – és tegyük hozzá mindjárt –, jól filmrevinni. Hogyan tudtunk meglenni nélküle? Minden idegszálunk sürgette már a magyarság igazi »honfoglalását«, el kellett mondani ezt a témát, szájunk szélén levő mondanivalót úgy, ahogyan legkedvesebb örömhírünket alig várjuk, hogy közöljük hozzátartozónkkal. Ha a »honfoglalás« fogalma nem volna nekünk, magyaroknak annyira szent, nyugodtan adhattuk volna ezt a szimbolikus címet is ennek a filmnek. […] Páger, a meg nem alkuvó, öntudatos keresztény mérnök szerepében túllépi a színjátszás területét. Valósággal besétál közénk, hogy megrázzon, tanítson, utat mutasson nekünk. Heroikus küzdése szoborszerűen vésődik emlékezetünkbe. […] A keresztény magyaroknak szól és hozzájuk talál. Nem »tendenz-film«, nem propaganda, hanem valóság.”^[3] A szakmai sajtó mellett a lapok kritikusai is kiemelkedő dicséretekkel halmozták el az alkotást: „A magyarság-térítő film a magyar fiatalság sorsának örvendetes változásáról számol be. Új utakon halad a nemzet, új utakon halad a film is. Ez a film a jó magyar filmek útján halad.”^[4] És ami manapság ritkán következik be, nemcsak a „hozzáértők” tetszését nyerte el a film, hanem a közönség soraiban is hatalmas sikert aratott. Az Urániában és az Átriumban tartott bemutatóról így tudósított a korabeli lap: „A szerző, rendező, színészek - magyar filmben ilyen sikert még alig arattak! Amikor személyesen is megjelentek az Uránia színpadán - a közönség szűnni nem akaró ünneplésben részesítette őket.”^[5] A siker csak fokozódott, a filmet látni és a mozikba bejutni próbáló közönség soraiban még csődület és dulakodás is kialakult. „Az Őrségváltás óriási érdeklődést váltott ki a közönség körében […] Példátlanul áll az is a magyar filmek történetében, hogy a tolongók elől az Uránia színház ajtajait le kellett zárni, sőt a rend fenntartására rendőri karhatalmat kellett igénybe venni. A rendőrök a várakozókat csak turnusokban engedték a jegypénztár elé.”^[6]

Másik oldalról mindent megtettek azért, hogy a film ne kerülhessen a közönség elé. Elterjedt egykor az a szóbeszéd, hogy majdnem sikerült is betiltani a vetítését. Azonban Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter meghívására Kállay Miklós miniszterelnök és a kormány tagjainak többsége augusztus 5-én látogatást tett a Hunniában. A társaság két játékfilmet tekintett meg, a Negyedíziglent és az Őrségváltást.[7] Állítólag ekkor engedélyezte személyesen a miniszterelnök néhány változtatás után kisebb mozikban a film vetítését.[8]

Az Őrségváltásból mindössze 30 percnyi töredék maradt fenn. Rendezőjét 1947-ben félévi, forgatókönyvíróját 1949-ben két és félévi börtönre ítélte a népbíróság és elrendelte a mű megsemmisítését.

A filmről visszatérve a valósághoz: Hogyan is zajlott le az őrségváltás a színészszakmában? Néhány nappal Magyarország német megszállása után megjelent az 1220/1944. M. E. sz. rendelet, amely a Sajtókamarára, valamint a Színművészeti és Filmművészeti Kamarára vonatkozó intézkedéseket tartalmazott. Egyrészt a továbbiakban ezen két kamarába zsidót felvenni nem lehetett. Másrészt a korábban felvetteket egy hónapon belül törölni kellett a névsorból. A Magyar Film szerkesztőségi cikkben foglalta össze az eseményeket és tanulságait: „Végre megindult teljes erővel a tisztogatás. A kormány rendeletei lehetővé tették, hogy a magyar közvélemény régi vágyának megfelelően bekövetkezhessék a teljes és végleges őrségváltás.”[9]

1944. március 22-én a Sztójay-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszter nélkül alakult meg. A tárca vezetésével ideiglenesen dr. Antal István igazságügyminisztert bízta meg a kormányzó, így a kinevezendő államtitkárra várt a későbbiekben annak tényleges irányítása. A tisztség az Erdélyi Pártnak^[10] volt fenntartva. Ez érthető is, a parlament második legnagyobb ereje volt, több képviselővel rendelkezett, mint a kormányban résztvevő Magyar Megújulás Pártja. Az Erdélyi Párt azonban nem kívánt élni a lehetőséggel, nem volt rá emberük, de nem is vállalta senki sem közülük. Vezetői a székelyföldi származású történészt, országgyűlési képviselőt, Mester Miklóst javasolták a pozícióra, mivel meg voltak győződve arról, hogy jól tudná képviselni az erdélyi érdekeket. Rajtuk kívül Ravasz László református püspök, Bereczky Albert lelkész, Zsindely Ferenc kormánypárti képviselő és Herczeg Ferenc, az írófejedelem, a kormányzó bizalmasa is őt ajánlotta.

Kinevezése az 1944. április 30-i Budapesti Közlönyben jelent meg.^[11] Azonban a háború és az ország helyzete miatt lényeges reformokat végrehajtani nem tudott. Legfőbb tevékenysége segítőivel a zsidók mentesítési rendszerének létrehozása, és minél több érintettnek a zsidókra vonatkozó rendelkezések hatálya alóli mentesítése – azaz a deportálás elkerülésének lehetővé tétele volt.

Mester Miklós hivatalából adódóan felügyelte a magyar filmgyártást, és 1944. július 15-től ideiglenesen ellátta a „filmkormánybiztosi” teendőket.^[12] De nem ez volt az egyetlen kapcsolata a magyar filmiparral. Az általa alapított, ekkor virágkorát élő Mesterfilm Kft.-hez való kötődése is közrejátszhatott tevékenységében, de feltehetőleg nem ez volt a lényeg. Itt a magyar filmgyártásban döntő szerepet játszó, a filmkészítő vállalatok számára megkerülhetetlen Hunnia Filmgyár Rt.-ben betöltött szerepére gondolunk.

A részvénytársaságnak korábbi, 1944. június 14-i közgyűlése szerint hét tulajdonosa és összesen 2750 darab részvénye volt. Az alig két hónappal később megtartott rendkívüli közgyűlésen hármójuk kivételével a többiek már nem voltak részvényesek. Az új tulajdonosi körben 1000 részvénye volt Mester Miklósnak és 250-250 darab további hét személynek. Ezáltal Mester a 36%-os részesedésével nem volt ugyan többségben, de ő rendelkezett a legnagyobb tulajdonrésszel.

Szándékát, amely miatt a Hunnia legfőbb tulajdonosává vált, nem ismerjük, csak sejtjük. Ettől azonban el kell különíteni a cég vezetésében reá háruló feladatot, amelyet államtitkári tisztéből adódó filmkormánybiztosi kinevezése rótt rá. A Filmgyár igazgatóságának lecserélése az 1944. július 19-i igazgatósági ülésen kezdődött el. Kádas Károly, a Hunniát felügyelő iparügyi minisztérium államtitkára és egyben a részvénytársaság igazgatóságának elnöke^[13] bejelentetésével: „[…] az 1880/1944. M. E. számú rendelet szerint a Filmgyári Alap tulajdonában lévő Hunnia Filmgyár Rt. az iparügyi minisztérium kezeléséből a vallás- és közoktatási minisztérium kezelésébe adatik át, az iparügyi minisztérium által delegált igazgatóság lemondása aktuálissá vált. A régi igazgatóságnak lemondását el kell határoznia.”^[14] A megszületett határozat ezt kimondta, és felkérte a kultuszminisztert a közgyűlés összehívására.

A rendkívüli közgyűlést – amelyen már a fent említett, részben új részvényesek vettek részt – augusztus 4-én tartották meg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkári szobájában, azaz Mester Miklós hivatalában. A részvényesek tanácskozásán részt vett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vezetésével ideiglenesen megbízott Antal István igazságügyminiszter is. Feltehetőleg jelenlétével segítette államtitkárát abban, hogy a közgyűlés a megfelelő mederben folyjék le. Miután a levezető elnök bejelentette, hogy a teljes korábbi igazgatóság lemondott, Mester indítványára a közgyűlés elhatározta jegyzőkönyvileg megörökíteni a következőket: „Kádas Károly államtitkár a Hunnia elnöki tisztét a legnehezebb viszonyok között vette át, olyan időben, mikor a gyártás folyamatossága még egyáltalán nem volt biztosítva. Egy-egy film gyártására alakult zsidó cégek vonultak be a Hunnia műtermeibe gyártani azzal a szándékkal, hogy adósságok visszahagyásával távozzanak. A forgatókönyvek elbírálására vagy visszavetésére nem volt törvényes hatóság, hiszen az Országos Nemzeti Filmbizottság is csak azelőtt öt évvel, 1939-ben alakult meg.”^[15] Ezután a közgyűlés megválasztotta a részvénytársaság új igazgatóságát, amelyben Mester Miklós is helyet kapott.

A közgyűlés után az új vezetés azonnal megtartotta első igazgatósági ülését, amelyen Antal István miniszter is részt vett. A jegyzőkönyvét nem találtuk meg a levéltárban. Azonban az MTI augusztus 8-án hírt adott mindkét eseményről, és egyben közölte azt is, hogy a Filmgyár igazgatóságának elnöke Mester Miklós lett.^[16] Új feladata miatt lemondott a filmkormánybiztosi posztjáról, amelynek ellátására úgyis csak ideiglenesen lett kinevezve. Indoklása szerint azért, hogy az összeférhetetlenségnek még a látszatát is elkerülje.[17]

Néhány nap múlva – augusztus 11-én – Mester,- mint kultuszállamtitkár és mint a Hunnia új elnöke,- Balogh László miniszteri osztálytanácsossal,^[18] Nagy Sándorral, az új vezérigazgatóval^[19] és Nagylucskay Sándor vezérkari ezredessel^[20] látogatást tett a stúdióban. Az ezredes a Honvéd Vezérkar dicsérő oklevelét nyújtotta át annak az öt alkalmazottnak, akik a filmgyár pasaréti telepének tűzesete alkalmával életük veszélyeztetése árán vettek részt az oltásban, önfeláldozóan mentették meg a nemzeti vagyont képező gyárépületet. Mester Miklós rögtönzött ünnepi beszéddel köszöntötte a kitüntetett dolgozókat: „Soha nagyobb önfeláldozásra, magabízó hitre ebben az országban nem volt szükség, mint a mai időkben. Magyarország sorsa mindig nehéz volt. Őseink megállták a helyüket az élet minden területén a múltban és most nekünk is méltóknak kell lennünk az ősökhöz. Én magam azért jöttem ide, hogy bizalmat öntsek a magyar film munkásainak lelkébe. Most megállapíthatom, hogy innen magam is bizalmat és hitet viszek el. Kedves munkatársaim, köszönöm ezt a hitet. Hunnia-elnöki megbízatásom semmiféle díjazással nem jár. Engem az idealizmus hozott ide és két cél vezet: egyfelől a magyar film színvonalának emelése szakemberek, magyar lelkű szakemberek bevonásával, másfelől: azoknak a munkásoknak, akik itt dolgoznak, legyenek fizikai vagy szellemi munkások, emeljem az életszínvonalát. Ehhez kérem mindannyiuk támogatását és Isten áldását a Hunnia munkájára. Isten tartsa meg kedves munkatársaimat!”^[21] Tudomásunk szerint Hunnia-elnöki pozíciójában további érdemi tevékenységet már nem folytatott.

A fentiek alapján látható, hogy a Hunniában lezajlott őrségváltás nem pontosan az volt, amit a korszellem alapján elvártak. Mester Miklós államtitkárként, minisztere támogatásával lett a Hunnia legnagyobb részvényese, hogy azután filmkormánybiztosi pozícióját kihasználva átvegye annak vezetését. Véleményünk szerint ez egy irányított, ellenőrzött „őrségváltás” volt, hogy megelőzzék a valódit, az igazi szélsőséges elemek előre törését, amely később, Szálasi hatalomátvétele után ténylegesen meg is történt a Hunniában.

[1] Tóth Miklós (1904–1975) forgatókönyvíró, producer. Zsibón született, Kolozsvárott érettségizett, 1927-ben települt át Magyarországra. Budapesten az Esti Újság munkatársa, a Pódium Kabaré háziszerzője, a Vígszínház dramaturgja volt. A Pannonia Film Kft. tulajdonosa, amely két filmet készített a Mesterfilmmel közösen. Összesen tizenkét forgatókönyvet írt, ebből nyolcat filmesítettek meg. 1945-ben Bukarestbe költözött. Letartóztatták, majd 1948 végén kiadták a magyar kommunista hatóságoknak, a népbíróság két és félévi börtönre ítélte. Büntetésének letöltése után Kistarcsára internálták, ahonnan 1953. július 29-én szabadult. 1956 után színpadi szerzőként működött.

[2] Bánky Viktor (eredeti nevén Koncsics Gyula) (1899–1967) filmrendező. Az Iparművészeti Iskolán grafikai tanulmányokat folytatott, ezt félbehagyva végezte el a Színiakadémiát. Münchenben, majd húga, a világhírű némafilmsztár, Bánky Vilma segítségével Hollywoodban kapott kisebb filmszerepeket. 1933-ban hazajött Magyarországra, filmvágó lett, 1938-tól rendező. Húsz filmet rendezett és ugyanennyiben volt vágó. Húsz filmjéből 1945 nyarán a kommunisták tizenhármat betiltottak, többnek a kópiáját is megsemmisítették. 1945-ben letartóztatták, majd nemsokára szabadon engedték. 1947-ben a népbíróság hat hónapi börtönbüntetésre ítélte. Később Nyugat-Európába távozott, Münchenben hunyt el. A két háború közötti időszak egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb filmes alkotója, rendezője volt.

[3] Gy. K. E. [Gyimesy Kásás Ernő]: Őrségváltás. Magyar Film, 1942. augusztus 18. 8.

[4] Őrségváltás. Beszámoló az Atrium és Uránia magyar ujdonságáról. Nemzeti Sport, 1942. augusztus 18. 8.

[5] Őrségváltás. Pesti Hirlap, 1942. augusztus 19. 9.

[6] Sorbanállás – a mozi előtt. Magyar Film, 1942. augusztus 31. 7.

[7] Gy. K. E. [Gyimesy Kásás Ernő]: Kállay Miklós miniszterelnök és a kormány tagjai meglátogatták a Hunniát. Magyar Film, 1942. augusztus 10. 3.

[8] Nagy valószínűséggel ez így is történt. Ugyanis az Országos Nemzeti Filmbizottság 1942. augusztus 5-én értesítette a Pannónia Filmet, mint gyártót, hogy tudomásul vette az Őrségváltás elkészültét. Másnap, 6-án a Mesterfilm, mint forgalmazó kérelmezte a film vizsgálatát. Két nap múlva, 8-án közölték a Bizottsággal Kállay Miklós miniszterelnök személyes utasítását arról, hogy milyen változtatásokat írjon elő az engedélyezés feltételeként. Miután a kópiákból kivágtak 38 métert, augusztus 18-án került a film a mozikba. (Gál Mihály: Cezúrák és cenzúrák. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020. 319.) Kállay és a kormány augusztus 5-én este tekintette meg az Őrségváltást a Hunniában!

[9] Nincs többé zsidó a Filmkamarában! Magyar Film, 1944. április 1. 1.

[10] A visszatért Észak-Erdély képviseletére alakult párt. A korábban visszacsatolt országrészekhez hasonlóan 1940. október 8-án is felsőházi és képviselőházi tagokat hívott be az országgyűlés. Utóbbiak száma 46 volt, amely az év végére 41-re csökkent. Belőlük alakult meg november 15-én az Erdélyrészi Pártonkívüli Képviselők Csoportja. December 7-én pártot alapítottak Erdélyi Párt néven, amelynek elnöke gr. Teleki Béla lett.

[11] Budapesti Közlöny, 1944. április 30. 1.

[12] A m. kir. minisztérium 1880/1944. M. E. számú rendelete 2. §-a alapján a filmkormánybiztos legfőbb feladata a filmgyártás hosszabb időszakra szóló rendjének előkészítése, a Filmipari Alap kezelése, a Hunnia és a többi filmgyár, továbbá a Magyar Filmiroda felügyelete, a magyar, valamint a Magyarországon készítendő mozgóképek szövegkönyveinek és költségvetésinek előzetes elbírálása, a filmszakképzés újjászervezése, a filmgyártáshoz szükséges tőke, hitel, nyersanyag biztosítása, szétosztása.

[13] Kádas Károly az iparügyi minisztériumi osztálytanácsosaként lett 1936-tól a Filmipari Alapot Kezelő Miniszterközi Bizottság tagja minisztériuma képviseletében. 1938-tól a Hunnia igazgatósági tagja, 1939-től az Iparügyi Minisztérium államtitkára és a Filmgyár elnöke.

[14] MNL OL Z 1123–1944–1–119

[15] MNL OL Z 869–1–27.

[16] Antal István miniszter a távirati iroda híre szerint az új igazgatóság előtt kifejtette a Hunniához fűződő kulturális értékek fontosságát. Azonban a tudósításból nem derül ki, hogy a beszédet a közgyűlésen,- vagy az igazgatóság ülésén mondta el a miniszter. Az MTI-hír egyébként dátum nélkül a rendkívüli közgyűlést említette, azonban ott nem történt meg az igazgatóság elnökének megválasztása. Azt ugyanis nem a részvényesek választják meg, hanem az igazgatóság tagjai maguk közül. Magyar Országos Tudósító, 1944. augusztus 8. 2. kiadás.

[17] Mester Miklós lemondott a filmkormánybiztosi megbízatásáról. Pesti Hirlap, 1944. augusztus 10. 6.

[18] Balogh László, dr. (1898–1954) minisztériumi tisztviselő. A budapesti egyetem bölcsészkarán tanult, 1922-ben magyar művelődéstörténetből doktorált. 1934 és 1938 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium filmügyi előadója, utána két évig a Miniszterelnökségen helyettes osztályfőnök. 1940 áprilisától miniszteri osztálytanácsos, a filmügyekkel foglalkozó ügyosztály vezetője a Kultuszminisztériumban. Ugyanebben az időszakban az Országos Nemzeti Filmbizottság főtitkára, a Hunnia Filmgyár és a Magyar Film Iroda igazgatóságának tagja. 1941-től a Nemzetközi Filmkamara alelnöke. 1944-ig a magyar filmgyártás első számú irányítója volt. A népbíróság 1946 januárjában 4 év börtönbüntetésre ítélte, ezt a Népbíróságok Országos Tanácsa 1949 augusztusában 1 év 2 hónapra mérsékelte, amit letöltöttnek tekintett. 1951-ben kitelepítették, ahol megbetegedett, majd meghalt.

[19] Nagy Sándor, dr. (1897–?) filmgyári vezető, vezérigazgató. Jogi doktorátus után moziüzemvezetői oklevelet szerzett. 1924-től  mozititkár, majd igazgató. 1934-től a Hunnia Filmgyár Rt. kereskedelmi és kölcsönző osztályának vezetője, 1943-tól egyúttal a Nemzetvédelmi Propaganda Minisztérium filmosztályának vezetője. Az ország német megszállásától ideiglenesen ő vezette a Hunniát, majd vezérigazgatója lett. 1945-ben az Igazolóbizottság nem igazolta és állásvesztésre ítélte. További sorsa ismeretlen.

[20] Nagylucskay (Volosin) Sándor (1899–1978) vezérkari tiszt. Szolgálatát 1918-ban kezdte. 1944-ben ezredes, a vezérkari főnökség sajtó- és propagandaügyek osztályának vezetője. 1950-ben nyugdíját megvonták, a Farkasréti temetőben fizikai munkát végzett, később le is fokozták. 1991-ben eredeti rendfokozatát posztumusz visszakapta.

[21] Mester Miklós államtitkár a Hunniában. Magyar Országos Tudósító, 1944. augusztus 11. Első kiadás. Az eseményről tudósított a Magyar Világhíradó, 1072. 1944. szeptember. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=5812; a letöltés időpontja: 2022. július 4.