1468. február 3-án halt meg Johannes Gutenberg német nyomdász, akinek köszönhetően Európa-szerte elterjedt a kézzel szedhető, mozgatható betűelemekkel történő nyomtatás.

Gutenberg 1447-ben kezdte meg nyomdájának felállítását, és az első nyomtatványok rövidesen kikerültek műhelyéből. Leghíresebb nyomtatványa, a 42 soros Biblia 1452-ben jelent meg. Ez a Biblia azért 42 soros, mert egy oldalon, két hasábban 42 sor szöveg van.

Gutenberg nyomdatechnikája rendkívül jelentős újításokat hozott az európai írásbeliség történetébe. A kézzel szedhető, szabadon átrendezhető, tehát többször, többféle nyomtatvány előállítására alkalmas betűkkel gyorsabban lehetett nagyobb példányszámban is előállítani egységes formájú, nagyobb terjedelmű, teljesen azonos írásképű írásbeli munkákat. Azért nevezzük a könyvnyomtatás korát Gutenberg-galaxisnak, mert ezzel a nyomdatechnikával hirtelen tömegessé válhatott az írásbeliség elterjedése, és mind inkább az írott, nyomtatott szövegek, könyvek váltak a tudás hordozójává. Az első nyomtatott szövegek még arra törekedtek, hogy a kézírás formáját utánozzák, ezért Gutenberg első betűmintáinak megtervezése, metszése, öntése, a kinyomtatott oldalak díszítése hosszadalmas, aprólékos kézi munkát igényelt.

A magyar nyomdászat nem sokat késlekedett, mert már 1473-ban megjelent az első magyarországi nyomtatott könyv, még pedig Hess András budai nyomdájában a Chronica Hungarorum (A magyarok krónikája). Ez a mű latin nyelvű volt. Tehát körülbelül két évtizeddel az óriási jelentőségű Gutenberg-nyomda elindulása után hazánkban, Mátyás udvarában már volt könyvnyomtatás. Azonban az első, teljes egészében magyar nyelvű nyomtatott könyvre még várnunk kellett, hiszen ez csak 1533-ban jelent meg a krakkói nyomdában: Komjáthy Benedek fordításában a Szent Pál levelei magyar nyelven című kiadvány. Csupán három évvel később, 1536-ban indult meg Nádasdy Tamás Sárvár-Újszigeti birtokán az első magyarországi, magyar nyelven nyomtató nyomda munkája. Elsősorban Syvester János Új testamantum-fordításának kinyomtatása céljából alapította hazánk egyik legnagyobb földbirtokosa. Nádasdy nyomdája Abádi Benedek nyomdász vezetésével hamar a korabeli magyar kultúra központjává vált.

Az európai és így a magyar könyvnyomtatásban is fordulópontot jelent az 1500-as évek eleje, mert a korai könyvnyomtatás kulturális, társadalmi hatásai miatt egyre nőtt az olvasni tudók száma, egyre több szegényebb emberhez is eljutott a könyv kultúrája. Ki kellett alakítani azt a nyomtatott könyvformátumot, amelyik a mai értelemben vett könyvekhez hasonlít. Ennek a következő jellemzői voltak: kisebb (akár zsebben is hordható) méret, egységes betűméretek, kevesebb illusztráció, könnyebben olvasható forma. Végeredményben ez a formai újítás jelentős költségcsökkentést okozott, és így már nem csak a tehetősek engedhettek meg maguknak nyomtatott könyveket. Egyre nagyobb méreteket öltött Európa-szerte a nyomtatott könyv kultúrája, egyre jobban terjedt az írásbeliség, az írás-olvasás kultúrája.

És mindez mit hozott a nemzeti nyelveknek, így a magyarnak? Az egységesülő írásgyakorlatot. A kézírás korszakában lassan, sok egyedi jellegzeteséggel, akár következetlenséggel és hibával születhettek csak meg a nagyobb terjedelmű írott szövegek. Egy kódex lemásolásához hosszú ideig tartó, több ember aprólékos munkáját igénylő erőfeszítés kellett. Emiatt nyilvánvalóan csak a királyi udvarok, kancelláriák és az egyházi központok állítottak elő és használtak nagyobb terjedelmű írott szövegeket, kódexeket. Világi ember vagy a kancellárián kívüli személy kezébe nem került kódex. Az egységes írásbeliség kialakulása a kézírás, majd a kódexek korában még nem köszöntött be. A könyvnyomtatásnak köszönhetően viszont a kódexekhez képest sokkal gyorsabban, teljesen változatlan formában és sokkal nagyobb példányszámban tudtak megjelenni akár nagy terjedelmű nyomtatott szövegek, könyvek. Miután a 16. századra már kialakult és elterjedt a magyar nyelvű szövegek nyomtatása, voltak már magyar nyomtatványokat előállító nyomdák, elkezdődött a nyomdákban az egységesülés irányába mutató írásgyakorlat. Helyesírásról a mai értelemben ugyan még nem beszélhetünk, de a szintén ekkor induló reformációnak köszönhetően lassan kialakul a felekezetekhez kötődő magyar írásgyakorlat.

A magyar nyelvű nyomtatott könyvek tehát írásmintát adtak, terjesztették az írás és az olvasás kultúráját, a nyomtatott könyvek váltak a tudás forrásává, és hozzájárultak a nyomtatott könyvek a normatívnak számító irodalmi nyelv kialakulásához. Megerősödött az a folyamat, amelynek manapság már a vége felé tartunk, tudni illik a kommunikáció, az információcsere elkezdett felgyorsulni. Gondoljuk csak végig, hogy mi kellett a szóbeliség korszakában ahhoz, hogy a tudás elterjedjen: párbeszédek sorozata, nyilvános, tömeges és személyes diskurzusok. A kéziratos írásbeliség már pontosabb, maradandóbb formába öntötte a tudást, továbbá úgy is lehetővé tette az információáramlást, hogy a szerző, a közvetítő személy már elszakadhatott a művétől. Ám a könyvnyomtatás elterjedésének köszönhetően az információátadási folyamat ugrásszerűen felgyorsult, pontosabbá és tömegesebbé vált. A Gutenberg-galaxis nyitotta meg az utat a tudásra alapuló társadalom kialakulása előtt.

Irodalom:

Fitz József: A magyar könyv története 1711-ig. Magyar Helikon, Budapest, 1959