A mai évfordulón Nagy-Luttenberger István munkatársunk írását közöljük.

A magyar hadtörténet egyik legkiemelkedőbb alakja futaki gróf Hadik András. Alacsony sorból tehetsége és határtalan szorgalma révén emelkedett magasra, első magyarként került a bécsi Udvari Haditanács elnöki székébe és a császári-királyi hadsereg főparancsnoki pozíciójába.

Csallóközi kisbirtokos nemesi családból származott, apja, Hadik Mihály is katonaként szolgált. Hadik András 1710. október 10-én látta meg a napvilágot az Esztergom melletti hadi táborban. Apja már gyermekkorától kezdve katonának szánta a fiút, aki viszont kezdetben inkább a papi pálya felé orientálódott. Már kilencévesen beiratkozott a kőszegi jezsuita gimnáziumba, ahol kilenc évig tanult, ezután két évig a kassai szerzetesi szemináriumba járt, majd 1730-ban visszatért Kőszegre, ahol jogi tanulmányokat folytatott. Iskolái minőségét bizonyítja, hogy jó alapot szolgáltattak számára a későbbi magas karrierhez.

Apja kérésének engedve végül 1732-ben elindulhatott a katonai pályán, a Dessewffy-huszárezredbe nyert felvételt – apja érdemeire való tekintettel – kornétásként. A tűzkeresztségen két évvel később esett át a lengyel örökösödési háború rajnai hadszínterén, Philippsburg ostroma idején. Még 1734-ben kapitánnyá léptették elő a fiatal és tehetséges tisztet. Az ezredet 1736-ban a törökök ellen indult háborúba vezényelték, ami Hadik számára kulcsfontosságúnak bizonyult. Ebben a háborúban találkozhatott a törökök portyázó hadviselési módjával, amely fontos hatást gyakorolt rá. Az éles eszű ifjú kapitány számára ez a tapasztalat későbbi sikereit alapozta meg, de egyben előléptetést is jelentett: 1739-ben őrnagyi kinevezést kapott.

A török háború alig zárult le, már küszöbön állt az újabb nagy európai összecsapás. VI. (III.) Károly halálával a trónt lánya, Mária Terézia örökölte, ami lehetőséget adott a szomszédoknak, hogy fellépjenek a szorult helyzetben lévő királynő ellen. Az osztrák örökösödési háborúnak nevezett konfliktusból Hadik is kivette a részét. 1742 januárjában Beleznay ezredes felkelő lovasezredét huszárezreddé szervezték át, amelyben az alezredesi helyet Hadik kapta meg, 1744-ben pedig már az ezred parancsnoka lett. Huszárai élén harcolta végig a háborút, számtalan kisháborús műveletet vitt sikerre. Az elismerés nem maradt el, 1747. március 6-án vezérőrnagyi kinevezést kapott, tehát tábornokká lett.

Az aacheni békével beköszöntő békeperiódust magyarországi állomáshelyeken töltötte, és időközben átvette egy dandár parancsnokságát is. A Szilézia visszaszerzéséért indított háború elején, 1756. november 10-én altábornaggyá léptették elő, a fősereg elővédjének, illetve egy önálló kikülönített hadosztályának lett a parancsnoka. A következő évben jött el élete lehetősége. A jelentős létszámhátrányban harcoló II. Frigyes porosz királynak nem maradt ereje, hogy fedezze a Berlin felé tartó utakat, ami nem kerülte el az éles szemű Hadik figyelmét. Kidolgozta tehát egy Berlin elleni gyors rajtaütés tervét, amelyet 1757. október 3-án jóváhagyott az uralkodó. Hadik október 11-én indította meg a támadást, öt nap múlva Berlin már a kezében is volt. Lerohanta a mit sem sejtő helyőrséget; a város vezetése rendkívül megijedt a semmiből megjelent csapatok láttán, így rövid ellenkezést követően jelentős hadisarcot fizetett. Hadik villámgyorsan vonult el a porosz főváros falai alól. Haditettének híre hetek alatt bejárta az egész világot. Az uralkodói elismerés sem maradt el, 1758. március 7-én az újonnan alapított Mária Terézia Katonai Rend nagykeresztjével tüntették ki – negyedikként a sorban. A háború további részében hadtestparancsnokként, többnyire önálló feladatkörben találkozhatunk a nevével. További előléptetése sem maradt el: 1758 novemberében, február 6-i visszamenőleges hatállyal lovassági tábornoki rangot kapott.

A háborút követően egymást érték a fontos feladatok és címek: 1763-ban budai kormányzó lett, megkapta a magyar grófi címet, a következő évben erdélyi főhadparancsnok, 1765-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott. A legérdekesebb megbízatására talán 1770 júniusában került sor, amikor a Raguzából visszaszerzett Szent Jobb Budára szállításának királyi biztosaként tevékenykedett.

A Lengyelország első felosztásakor megszerzett területek megszállásakor, 1772-ben Hadik vezette a császári-királyi csapatokat, az itt megszervezett katonai parancsnokság élére került, két év múlva Galícia katonai és polgári kormányzója lett, 1774. május 17-én pedig elnyerte a tábornagyi rangot. A legnagyobb megtiszteltetést is ebben az évben kapta: 1774. július 22-től haláláig a bécsi Udvari Haditanács elnöke lett, majd 1777-ben a birodalmi grófi címet is megkapta. A következő évben a II. Frigyes poroszai ellen vívott háborúban a tábori hadsereg fővezéri posztját látta el.

Hadik csillaga II. József alatt is maradt a zeniten, az új uralkodó is számított a szakértelmére. A hadsereg reformjainak sorában Hadik is tevékenyen közreműködött Lacy tábornaggyal együtt. Élete utolsó fontos megbízatását 1789. február 20-án kapta, amikor II. József a törökök ellen harcoló Fősereg élére nevezte ki. Az idős, rossz egészségi állapotú tábornagy minden erejét összeszedve vitézül teljesítette a kötelességét, de egészsége felmondta a szolgálatot, 1789. július 28-án az uralkodó felmentette a fővezérség alól.

Bécsbe visszatérve már csak rövid ideje maradt hátra, szemét 1790. március 12-én hunyta le örökre.

Hadik boldog családi életet élt. 1742-ben vette feleségül a lengyel Lichnowsky Mária Franciska grófkisasszonyt, akivel 1787-es haláláig boldog házasságban élt. Hat lányuk és három fiuk született. Fia, Hadik Károly József altábornagyként 1800. július 24-én a marengói csatában szerzett sebesülésébe halt bele, András fia lovassági tábornokként 1840-ben hunyt el.