Az amerikai tábornok lovaglópálcájával tartotta fel a román csapatokat.

A román hadsereg 1919. augusztusában elfoglalta Budapestet úgy, hogy a Nemzetek Szövetségének Legfelsőbb Tanácsa utasítása megtiltotta Magyarország román megszállását. Érdekes módon ebben a helyzetben Clemenceau francia miniszterelnök nem a románokat kérte számon, hanem a magyarokat szólította fel a fegyverszünet betartására mondván:

„Magyarország tegyen eleget a fegyverszünet előírásainak és tartsa tiszteletben a Legfelsőbb Tanács által rögzített határokat, és mi megvédjük Önöket a románoktól, akik nem kaptak tőlünk semmilyen felhatalmazást. Azonnali hatállyal küldünk egy szövetséges katonai missziót, amelynek feladata a leszerelés felügyelete, valamint gondoskodni arról, hogy a román csapatok kivonuljanak.”

Augusztus 11-én reggel érkezett meg Budapestre Harry Hill Bandholtz az angol–francia–olasz–amerikai tábornoki bizottság tagjaként, amelynek fő feladata a fentiek szerint a román seregek távozásának felügyelete volt. A Szövetséges Katonai Misszió vezetését napi rotációban osztották fel egymás között a tábornokok. A rekvirálási és rablási tilalom ellenére augusztus 25-én Bandholtz tábornok az Állami Vasúti Üzemben 135 megrakott teherautó és 25 rakodó teherautónyi elszállításra szánt üzemfelszerelést mentett meg a románoktól. 

A tábornok 1919. október 5-én írta be magát a magyar történelembe, amikor is a bizottság napi elnökeként, csupán lovaglópálcájával felszerelkezve – melyet később Huszár Károly akkori miniszterelnök kérésére a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott – megakadályozta, hogy egy csapatnyi román katona a Nemzeti Múzeumból kiállítási tárgyakat raboljon. A Nemzeti Múzeum elé már felvonultak a megrakásra váró román teherautók, csakis az mentette meg a kifosztástól a múzeumot, hogy onnan Bandholtz a román katonákat kizavarta, a múzeum ajtóit pedig a szövetségesek nevében lepecsételtette. Ma is álló szobrát – Ligeti Miklós alkotását – hosszas diplomáciai vajúdás után 1936-ban avatták fel.