Az évfordulóról Borvendég Zsuzsanna, az MKI tudományos munkatársa írt cikket.

1949. február 8-án ítélte Mindszenty József hercegprímást életfogytiglani börtönbüntetésre a nyilasból lett kommunista vérbíró, Olti Vilmos vezette népbírósági tanács. A per nyílt támadás volt a katolikus egyház ellen és egyértelmű fenyegetés a többi egyház és a hívők számára is. Az ítélet kihirdetése után világszerte tüntetéseken tiltakoztak a hívek és a jóérzésű emberek, de sem ez, sem a pápai kiátkozás nem vezetett eredményre. Az esztergomi érsek az 1956-os forradalom kitöréséig börtönben, illetve házi őrizetben maradt.

Mindszenty József 1892. március 29-én született Pehm József néven Csehimindszenten. 1915-ben szentelték pappá és 1919-ben került Zalaegerszegre plébánosként, ahol az elkövetkező évtizedekben számos templomot, iskolát alapított, majd 1944-ben veszprémi megyés püspök lett. Karizmatikus egyházvezetőként háborúellenes nézeteket vallott, a német megszállás és a nyilas uralom alatt fellépett a zsidóüldözés ellen és nem volt hajlandó kollaborálni az illegitim kormányzattal. 1944 novemberében mindezért hazaárulás vádjával letartóztatták, Sopronkőhidára került. A háború után, látva a kommunista párt törekvését a hatalom kisajátítására, újra politikai aktivitásba kezdett: tiltakozott többek között a németek kitelepítése ellen, kifogásolta a politikai rendőrség működését, és pásztorlevelet küldött szét a plébániákra az 1945-ös nemzetgyűlési választásokat megelőzően, amellyel sikeresen mozgósította a híveket a kommunisták elleni voksolásra. Tevékenységével természetesen azonnal kivívta a kommunisták haragját, tulajdonképpen már a kezdetektől az államvédelem megfigyelése alatt állt, folyamatosan gyűjtötték ellene a terhelő adatokat. A pápa az 1945 őszén esztergomi érseki kinevezést nyert Mindszentyt 1946-ban bíborossá is tette, bízva abban, hogy ezzel védelmet nyújthat számára. Mindennek ellenére az ávós keretlegények 1948 karácsonyán elhurcolták az esztergomi érseki palotából az Andrássy út 60-ban lévő központjukba. Kihallgatása során rendszeresen alkalmaztak fizikai erőszakot, feltehetően pszichotróp szerekkel is befolyásolták azért, hogy aláírja a koholt vádakat elismerő vallomásokat. A kínzások ellenére eleinte ki tudta játszani vallatóit azzal, hogy az aláírása mellé odabiggyesztette a c. f. (coactus feci) rövidítést, amelyi latinul annyit tesz, hogy „kényszerből tettem”.

Mindszenty József mártírként ült a vádlottak padjára, ahol hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaüzérkedés miatt ítélték életfogytiglani szabadságvesztésre. Tudatosan vállalta a sorsát, hiszen számos intő jel figyelmeztette őt érseki kinevezése után, hogy a kommunista párt nem fogja sokáig tűrni tevékenységét, mégsem menekült el. A forradalom leverése után az amerikai nagykövetségen talált menedéket, ahonnan csak 1971-ben távozhatott. 1974-ben érte a halál Bécs városában. Utolsó kívánsága volt, hogy csak akkor helyezhetik testét végső nyughelyére, Esztergomba, „amikor Mária és Szent István országa felett lenyugszik a moszkvai hitetlenség csillaga.” Ez a nap 1991. május 4-én érkezett el.