Pázmány Péter (1570–1637) esztergomi érsek március 19-én hunyt el. A mai évfordulón Illik Péter, az MKI Történeti Kutatóközpontja tudományos munkatársának írását közöljük.

Pázmány Péter pályafutását számos monográfia, cikk és tanulmány is bemutatta már több szempontból, azt a látszatot keltve, mintha nem is egy, hanem sok Pázmány élt volna egy időben: az érsek, a politikus, a prédikátor, a hitvitázó, a kompilátor, a tanár etc. Pázmány ezek mellett felelős magyar főúr is volt, aki sokszor tanúbizonyságát adta, hogy jól ismeri a Magyar Királyság reálpolitikai helyzetét, illetve azt, hogy a törökök és a külföldi zsoldos csapatok mennyi emberveszteséget okoztak, és anyagi kárt tettek benne.

Bethlen Gáborhoz írt 1626. novemberi levelében Pázmány ezt írta: „Kétszáz ezer Magyar héjával vagyon Magyar Ország ez tizenhárom esztendő alatt […]” Az érsek széles körű és jó kapcsolatokat ápolt a magyar politikai elittel (amelynek tagjai tisztában voltak az elszenvedett károkkal). 

Így bizonyos, hogy Pázmány tudta, hogy mennyi kárt szenvedett el a Magyar Királyság az általa említett tizenhárom év alatt, azaz 1614–1626 között. Sőt, ha szóban tájékozódott a kortársaktól, akkor feltételezhető az is, hogy többet is tudott, mint amiről jelenleg írott levéltári forrás áll rendelkezésre. Összevetve a kártételi listák (a falusiak és végváriak rögzítették az őket ért károkat) adataival, 1625 és 1627 között, összesen 6401 embert öltek meg, vagy vittek el az oszmánok, mindösszesen két év alatt, „csak” tizenöt területen (megyénként, országrészenként készült az összeírás)! Ezt felszorozva 6,5-tel, az eredmény 13 évre mindjárt durván 41 500 fő. Ezt érdemes kiegészíteni néhány adalékkal: például csak a Muraközben 1619 és 1626 között 381 embert öltek meg vagy raboltak el, a Bánffyak csernecségi területeit már 1586 óta dúlták a törökök, az eddig legjobban adatolt Batthyány-birtokokról éppen az 1620-as évekből nincsen számadat, de az 1630-as években itt mintegy 1500 fős veszteséggel lehet számolni. A végvárak veszteségei, illetve a Habsburg zsoldban álló külföldi, illetve magyar katonák okozta veszteségek még nem is szerepelnek itt. Mindent összevetve az elsőre „sokkolónak” ható pázmányi kijelentés igencsak reálisnak tűnik: tizenhárom év alatt szinte észrevétlenül, „kézen-közön” eltűnt kétszázezer lakos. 

Így tehát „Kétszáz ezer Magyar héjával vagyon Magyar Ország ez tizenhárom esztendő alatt […]"