25 éve már, hogy dr. Katona Imre nincs közöttünk. Negyed évszázad hosszú idő: ha a személyes emlékek, érzések és emberi benyomások halványulnak is, műveltségének, stílusának, szellemiségének lenyomatát tekintélyes életmű őrzi.

Több mint félezer, ránk hagyott írásából sugárzik a téma iránti őszinte érdeklődés, szeretet és az a sajátos intellektus, mely az olvasót is könnyen magával ragadja. Műveinek ez a varázsereje időtlen.

 Katona Imre 1921-ben született Csongrádon; még csecsemő volt, amikor édesanyját elvesztette. Édesapja nagy tiszteletben álló állatorvos volt, aki Makóról költözött Csongrádra, az Iskola utca 10. szám alá. Mivel a ház igen közel volt a Tiszához, Katona a többi kisgyerekhez hasonlóan rengeteg időt töltött a vízben, az ártérben és a folyóparton. Ebből a kötődésből fakadt később a folyót szabályozó ember, a gátakat emelő kubikosok iránti érdeklődése. Katona mutatott rá sajátos, nehéz életkörülményeikre és bámulatos teljesítményeikre. Életművének egy része ezeknek az egyszerű embereknek állít emléket.

Másik, kedves kutatási területe ugyancsak gyermekkori élményekre vezethető vissza: édesapjának ugyanis jó barátja volt a néprajzot elsőként külön szakként tanító Herrmann Antal, a Magyar Néprajzi Társaság egyik alapítója. Herrmann egyike volt az első nagyhatású, komoly terepmunkákat végző néprajzosoknak. Óriási szerencse, hogy nem csak kirándulni járt Csongrádra: a 20-as években ismeretterjesztő előadásokat tartott, segített a várostörténeti monográfia előkészítésében, és nagy erőkkel dolgozott a helyi múzeum alapításáért. 

Katona Imre ekkoriban 5-6 éves kisfiú volt: számára azok az esték jelentettek maradandó élményt, amikor Herrmann az ágya szélére ülve esti meséket mondott neki. Ezek a mesék Herrmann saját gyűjtéseiből származó, a csongrádi kisgyerek fülének szokatlan történetek voltak. Alig két évtizeddel később azt látjuk, hogy Katona is nagy erőkkel gyűjti a meséket. Ugyanitt fontosnak tartom megidézni az édesapa, idősebb Katona Imre alakját. Ránk maradt, naplószerű feljegyzésein világosan kitapintható Herrmann Antal hatása, ezzel együtt a néprajzi gyűjtői szemlélet érvényesülése.

Katona Imre széleskörű műveltségi háttérrel, nagy odafigyeléssel és türelemmel végezte az általa gyűjtött népdalok, balladák, találós kérdések, szólások, közmondások és politikai viccek átfogó, történeti és stilisztikai szempontú elemzését. Állandó kutatási témái voltak a hiedelmek és hiedelemlények is. A Tiszához kapcsolódóan tanulmányt írt például a halászokat segítő, rejtélyes hableányokról.  Mivel a „hab” szó eredeti jelentése "hullám", a hableány jelentése: az a lény, ki a hullámokon ringatózva úszik a folyóban. Katona leírja, hogy a két világháború között Csongrád-Alsóváros lakói a valóságban is létező lényként nyilatkoztak róluk. Egyszer megtörtént, hogy valaki elrikkantotta magát Alsóváros végén: „Kifogták a hableányt a Tiszából a halászok!” és az emberek izgatottan sereglettek a gátra hableányt nézni.

Katona Imre a folklórgyűjtéseit a trianoni országhatárokon túlra is kiterjesztette, különösen sokat járt a mai Szerbia területén található Drávaszögben, azon belül is Kopács településen. Mivel készség-szinten elsajátította és alkalmazta a gyorsírást, az élőbeszéd sebességével tudott jegyzetelni. Világutazóként négy világrész harminc országában figyelhette meg a helyi szokásokat, az épített környezetet és az embereket. Tapasztalatait mindig útinaplókban rögzítette.

Katona Imre amellett, hogy egy rendkívül tehetséges kutató volt, elhivatott tanárember is. A szegedi egyetemen tanult magyar, történelem és földrajz szakokon; 1947-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Ezt követően Budapesten tanított az ELTE Folklór tanszékén, de a szegedi néprajz tanszéknek is állandó vendégtanára volt. Néprajzkutatók generációinak adhatta így tovább nem hétköznapi tudását.

A tudomány végtelen, az élet véges. Katona Imre még halálos ágyán is kéziratai rendezésén dolgozott; mégis óriási mennyiségű, feldolgozatlan anyag maradt a hagyatékában, melyet a csongrádi levéltárban őriznek. Szülővárosában a mai napon koszorúzással és kerekasztal-beszélgetéssel idézik fel alakját és munkásságát.