Az április elsejei bolondériák eredetére jónéhány magyarázat létezik, számos részigazsággal: ezek szerint antik római és / vagy ősi kelta tavaszünnepi hagyomány része a tréfálkozás, a becsapós feladatok, lehetetlen küldetések kitalálása, és más efféle játékok.

A rendkívüli gazdagságú honi szólásirodalomban viszonylag keveset találunk e nap eredetéről, pedig az április bolondja, bolondját járatja valakivel közkeletű szólások ma is. Utóbbi régiesebb formájáról, az áprilist járat valakivel frazémáról Riedl Szende 1888-as Nyelvőr-beli cikke óta többen is megemlékeztek. Először O. Nagy Gábor szentelt neki szócikket a Mi fán terem-ben (Gondolat kiadó, 1957), majd legutóbb Bárdosi Vilmos is Szólások, közmondások eredete c. frazeológiai szótárában (Tinta Könyvkiadó, 2015). Margalits Ede Sirisakától idézi a bolondját járatja-t, majd a „Csiribiri kanveréb, a bolondot küldd odébb” szólást, „április járatás” beszédes megjegyzéssel. Összességében ez mégis szerény termés könyvtárnyi közmondás- és szólástani irodalmunkat tekintve. 

Francia földön valamirevaló iskolás bizonyosan megpróbál papírhalat ragasztani cimborái hátára április elsején. Amint valaki észreveszi a turpisságot, kacagva elnevezi az „áldozatot” áprilisi halnak. Igen ám, de tényleg mit keres a hal a bolondok napján, és ez az egész miért április elsejére esik?  A mi kifejezéseink viszont „halatlanok” inkább az angol-német „fool’s day, april fool” frazéma-areával mutatnak rokonságot. 

Nos, hallal vagy hal nélkül, de április 1. az 1582. október 15-i Gergely-naptárreform előtt Újév napja volt, és ez a korabeli szokások szerint ajándékozással járt. Az új időszámítást azon nyomban bevezették francia, olasz, spanyol, portugál földön, Németalföldön és a lengyel korona fennhatósága alatt, egészen a mai Litvániáig. (Érdekesség, hogy ekkor az Itáliában tanult, tudós humanista somlyai Báthory István erdélyi fejedelem viselte a lengyel koronát, aki a lengyel koronázási feltételek között szereplő nagyhatalmi igényeket, a litván-lett-lívföldi területek visszahódítását eddigre nagyrészt teljesítette.) Ezeken a helyeken tehát az áprilisi ünneplés már 1583-ban is bolondságnak számított, hát még az újévi ajándék! Pedig mennyire szeretünk ajándékot kapni, sőt, néhányan még adni is! Nyilván némi csalódottsággal vegyes nosztalgia vezethette azokat, akik tréfaképp szépen csomagolt üres dobozokat kezdtek jóbarátok kezébe nyomni április elsején, mi több, egyesek nyers halat tettek a ládikóba. Akkoriban egy finom kendő vagy egy palack bor helyett csúnya áprilisi tréfa volt kisebb-nagyobb haldögöt tenni a csomagba, s ha már egyszer szegény francia dögök belekerültek, mi másnak nevezhették volna őket, mint áprilisi halnak? (Francia poisson d’avril, olasz pesce di aprile.)

Más, legkorábban Gergely-naptárra váltott országokban a halas kópéság nem terjedt el, így a nap megnevezéséből is hiányzik mindez. Itáliában is csak századokkal később lett általános, valószínűleg Genova kikötőjén keresztül került az áprilisi hal a szárazföldre, már a XIX. század elején. Igaz, a Nápoly környéki halászhagyomány szerint április elsején tilalmas a tengerre menni, mert Partenopé csúnya tréfát űzhet a mégis kimerészkedőkkel: hallál változtatja őket. Az így fizetség nélkül maradó halászokat április elsejei csokoládéval vigasztalták már kétszáz éve is.

A francia áprilisi hal a századfordulós üdvözlőkártyákon még évődő szerelmi közvetítőként is feltűnik, ámor nyilacskákkal, giccstündérkék virágkoszorús szíveivel a hátán, legkitartóbban azonban mégis a jópofaságok, ökörködések képi világának tartozéka. Akinek kedve tartja keresgélni, többszáz világháborúk előtti hasonló francia kártyát talál a világhálón, de manapság leginkább pólós, melegítős hátakat, melyekre valaki április halának matricáját ragasztotta. Ilyen halmatricákat minden jobb papírkereskedés tucatjával árul. Olasz- és Frankhonban tehát ma sincs igazi áprilisi bolondozás hal nélkül. Mi pedig csak küldözgetjük szegény bolondokat ide-oda, ezért meg azért, mint a Sirisakától idézett mondás mutatja, vagy álhíreket adunk-veszünk, füllentgetünk, mert április elsejének, hallal vagy hal nélkül, de lennie kell. 

S ha valami egész évre megszívlelendőt is tehetünk április elsejei batyunkba, akkor ez a német, áprilisi tréfának álcázott, burkolt intelem lenne az: „Április elseje az egyetlen nap, amikor minden világhálós hírrel kapcsolatban végiggondoljuk, hogy igaz lehet-e”.