A történész szakma professzionalizációjának hajnalán, korát megelőzve kezdte el a kunhalmok kutatását, a hun mondák feldolgozását és a honfoglalás régészeti emlékeinek gyűjtését Tariczky Endre (Gyöngyös, 1818. november 18. – Tiszafüred, 1912. május 10.) plébános. 

A katolikus plébánost, aki hívei lelki és sok esetben testi gondozásán kívül a tudomány területén, a régészet terén is igen jelentős eredményeket ért el, a gyöngyösi ferencesek templomában keresztelték Tariczky András Dániel néven. Apja a nagyon vallásos Taritzki András csizmadia céhmester, anyja Geszti Katalin volt.

A kis Endrét a gyöngyösi ferencesekhez íratták be, amikor elérte az iskolás kort. Tanárai dicsérték szorgalmát, kitűnő képességeit. A gimnázium második osztályában már Justinust fordított. Az egri papnevelő szemináriumba 1835-bne került, ahol 1842 júliusában szentelték pappá. Újmiséjét 1842. augusztus 20-án, Szent István ünnepén mutatta be.

Első szolgálati helye Tiszanána volt 1842-ben. Négy év múlva Jászárokszállásra került, ahol a szabadságharc kitörésekor hazafias lelkesedéssel buzdította híveit, ha kellett, a sebesülteket is ápolta. Hívei szerették és tisztelték fiatal papjukat. 1853-ban plébániát kapott Bükkzsércen. Rendbe tette az elhanyagolt paplakot, s mivel Gyöngyösön született és értett a szőlőtermeléshez, a faluba szőlőt telepített, s ezzel példát mutatott híveinek.

1862. május 18-a fordulópont volt Tariczky Endre életében: Bartakovics Béla egri érsek kinevezte a jórészt református vallású Tiszafüred katolikus plébánosává.

Tiszafüred az Alföld egyik magaslati pontja volt, egyik oldalon a Tisza, a másikon a Hortobágy folyó határolta, körös-körül víz, láp, mocsarak vették körül. Ez a terület ősidők óta lakott volt, a rézkori kultúrák épp úgy megtelepedtek itt, mint a hunok, majd az avarok. Úgy tartották, a honfoglaló magyarok is megszálltak itt, korábban pedig a dorogmai réven a hunok keltek át. Szintén mondták maradtak arról, hogy a közeli Zelemér földjén állt Etellaka, a hunok központja. Anonymus szerint Tass és Szabolcs vezérek „a Tiszán a drugmai (dorogmai) réven áthajóztak, Árpád vezér kegyelméből egy Huhót nevű kun vitéznek nagy földet szerzettek, melyet maradékai mostanáig bírnak”. A Huhót név Ohut alakban ma is létezik. A középkorban itt állt Ohat falu, ahol apátság is volt. 

Tariczky megismerte ezeket a történeteket, amelyek felkeltették érdeklődését. Elkezdte kutatni az itt élt ősök tárgyi emlékeit, amelyeket vagy a szántás, vagy a Tisza áradása vetett a felszínre.

A plébános 1873. január 12-én a tiszafüredi kaszinóban előadást tartott „A Tiszaörvényi pogány sírokról, különösen s átaljában Tiszafüred vidéke régészeti becséről”. Előadását siker koronázta, és azzal az indítvánnyal zárta, hogy alakítsanak Tiszafüreden egy minél nagyobb területet átfogó, Heves és Külső Szolnok kettős vármegyében működő Régészeti Egyletet, amelynek célja a régészeti emlékek gyűjtése és megmentése. Tariczky 1873. január 15-én levelet írt Bartakovics Béla egri érseknek, beszámolt előadásáról, s kérte, hogy a tiszaszőlősi lelet leírását és a mostani előadását az érsek kis füzetben nyomtassa ki 500-600 példányban. Beszámolt továbbá az általa megalakítandó régészeti egylet terveiről, s jelezte, hogy a kiadásra kerülő két munkájából befolyt összeget is erre a célra szeretné felhasználni. A leleteket egyébként Egerbe küldte az érsek múzeumába. Tariczky e felajánlást annak tükrében tette, hogy ebben az évben adót sem tudott fizetni, sőt 300 forint tartozása volt. Az érsek 1873. január 21-én örömét fejezte ki, hogy plébánosa a munkája mellett még kutatással is foglalkozik, és tájékoztatta Tariczkyt, hogy az egri Líceumban múzeumot szándékozik berendezni, a régészeti emlékek ide kerülnek. Ígéretet tett arra, hogy a kettős megyében intézkedik egy régészeti egylet megalakítása ügyében.

Tariczky 1873. február 20-án azt írta, hogy nagyon várja a kettős megye régészeti egyletének megalakulását, mivel ő ebben az ügyben nem tud intézkedni. 1876-ban azonban megszűnt a kettős megye, a szolnoki részek leváltak Hevesről. Ezért a kettős megye régészeti egylete okafogyottá vált, 1877 áprilisában viszont megalakult a Tiszafüredi Régészeti Egylet. A múlt feltárását vállaló egyletet szakmailag Rómer Flóris is támogatta. 

Az alakuló közgyűlés után Tariczky 400 darabos régiség- és éremgyűjteményét az Egyletnek ajándékozta. Végeredményben ezzel az ajándékkal nagyban hozzájárult a későbbi tiszafüredi múzeum megalakításához. Munkája eredményekét a Magyar Történelmi Társulat is tagjai sorába választotta. 

Tiszafüred képviselőtestülete 1892. július 8-án levélben közölte Samassa József egri érsekkel, hogy plébánosuk, Tariczky Endre 30 éve kiválóan végzi munkáját, az 1873. évi kolerajárvány idején pedig példamutató lelki vigaszt nyújtott híveinek. Tudományos területen is jelentősek az eredményei. A város lakossága vallás és társadalmi különbség nélkül tiszteli, becsüli, szeretetük és ragaszkodásuk jeléül 50 éves papi jubileumát (aranymiséjét) együtt, felekezeti különbségek nélkül akarják megünnepelni. 

A plébános működésének híre Ferenc Józsefig jutott, aki a Koronás Arany Érdemkereszttel tüntette ki a plébánost „a valláserkölcsös népnevelés és régészet terén szerzett érdemeiért”. Tariczky a magas elismerést 1896. március 12-én vette át.
1892. szeptember 20-án tartotta aranymiséjét. A templomban valóban felekezeti különbség nélkül vettek részt a fürediek. A mise után a városházán díszközgyűlést tartottak, s Tariczky Endrének díszpolgári címet adományoztak, egyben elrendelték, hogy megfessék arcképét. 

1896-ban, a millennium évében Tariczky javaslatára és gyűjtése alapján állították fel Tiszafüreden Tass és Szabolcs honfoglaló vezérek emlékoszlopát. Tariczky eredetileg Borsod vagy és Hajdú vármegyében szerette volna az oszlopot elhelyezni, de erre nem volt fogadókészség.  Ezért mondta: „Na, ha senkinek sem kell Borsod és Hajdú vármegyében az ezredévi oszlop, majd felállítom Tiszafüreden”.

1902 májusában az agg plébános mellé kinevezték Fáby Dezső adminisztrátort. Szeptember 10-én Tariczky még megtartotta gyémántmiséjét, amely egybeesett tiszafüredi lelkészségének 40. évével. 1907. június 28-án azonban agg korára tekintettel elfogadta a nyugdíjba vonulás lehetőségét. Ezután még 5 évet élt, 1912. május 10-én hunyt el. Sírja szeretett városában, Tiszafüreden található.

1927-ben szülővárosában, Gyöngyösön utcát neveztek el a plébánosról, ám az 1980-as évek nagy lakótelep-építési programjában az utcát felszámolták, így ma semmi nem emlékeztet Tariczky Endrére a mátrai városban.