„A keresztyén közösség hasznára és a respublica javára művelted a tipográfiai mesterséget”

1648. december 10-én állíttatta ki II. Rákóczi György erdélyi fejedelem azt az armálist, amellyel Szenci Kertész Ábrahám váradi nyomdászt a nemességbe emelte. 

Címere két részre osztott pajzs: a felső kék mezőben rózsaszín szedőszekrényen jobbra néző kettős farkú arany griffmadár áll, karmaiban a nyomdászatban használatos festéklabdákat tartja; az alsó fekete mezőben kék liliom látható a kelyhébe tűzött két szál fehér rózsával. A címeres levél kifejti az ábrázolás szimbolikáját: a gyors röptű griff a tudás jelképe, a nyomdai szedőszekrény pedig a foglalkozására utal, amivel a mester kiérdemelte a nemességet: „A keresztyén közösség hasznára és a respublika javára művelted a tipográfiai mesterséget” – áll az indoklásban.

Szenci Kertész Ábrahám címere  (Forrás: Bányai Réka – V. Ecsedy Judit: A Váradi Biblia címlapvariánsai. OSZK – Teleki Téka Alapítvány, Budapest–Marosvásárhely, 2019. 41.)

Szenci Kertész Ábrahám a nyomdászatot valószínűleg külföldön, talán Hollandiában tanulta ki, s amikor hazatért, Váradon kezdett el dolgozni. Első ismert kiadványa 1640-ből származik, leghíresebb nyomtatványa azonban kétségtelenül a Szentírás újbóli kibocsátása volt. Szalárdi János történetíró szerint a Váradi Biblia kiadását az tette lehetővé, hogy iktári Bethlen István a váradi református egyház és iskola számára Lüneburgból hozatott „igen szép typographiát nagy költséggel”, a Biblia nyomtatására pedig ezer tallért (a végrendelete szerint 500 aranyat) hagyományozott. Az ő támogatására utalhat a kiadvány címoldalán látható Bethlen-címer a nyakukon nyíllal átlőtt két hattyúval. De szívén viselte a Biblia kinyomtatását I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna is.

Közismert, hogy az első teljes, magyar nyelvű bibliafordítás 1590-ben Vizsolyban jelent meg fólió, azaz fél ív formátumban, ezután azonban sokáig csak külföldön (Hanauban és Oppenheimben) és kisebb méretben adták ki. A Váradi Biblia ugyancsak fólió méretű volt, és a Károli Gáspár-fordítást tartalmazta, amit id. Köleséri Sámuel revideált. A könyv nyomtatásához 1658-ban kezdhettek hozzá, a munka a korabeli nyomdai technikából fakadóan is több évet vett igénybe.

Ezek az esztendők azonban Erdély és a Partium számára végzetesnek bizonyultak: II. Rákóczi György fejedelem halálos sebesüléseket szerzett a törökkel vívott csatájában Gyalu és Fenes között, Váradot pedig a török 1660-ban elfoglalta. A vár védőinek azonban olyan feltételekkel sikerült átadniuk Váradot, hogy javaikat magukkal vihetik, és sértetlenül hagyhatják el a várost. Ahogyan a szemtanú Szalárdi írta: „Az oskolához, szent egyházhoz tartozó minden dolgok, könyvek, minden eszközök (mellyeken typographia s a végeződésben levő bibliai exemplárok, ahhoz tartozó sok tallért érő papiros, harangok, oskolához tartozó jószág, malom s káptalanbéli minden könyvek s levelek értetnek vala, az első punctumok között azok lévén kívánságok között feltétetve) kezekhez adatván szabadosan bírassanak.”

Az elvonuló várbeli csapatok s a város lakossága tehát magával vihette a nyomdai felszerelést és a nyomtatás alatt lévő Biblia elkészült íveit is a közeli Debrecenbe. Szenci Kertész Ábrahám a munkát később Kolozsvárt fejezte be 1661-ben, ahogyan ezt az adatot tüntették fel a címlapon.

A Váradi Biblia címlapja (Forrás: wikipedia.org)

Azt, hogy Szenci Kertész váradi nyomdája kiválóan felszerelt volt, az elkészült kiadványok minősége és nagy száma is bizonyítja. Fennállásának 28 éve alatt – Szenci Kertész haláláig – összesen 190 mű kiadása ismert. Kalendáriumok, katekizmusok, tankönyvek, énekeskönyvek és alkalmi kiadványok is kikerültek a sajtója alól, de az angliai puritanizmus kegyességi munkája, a Praxis pietatis magyar fordítása vagy Balassi Bálint és Rimay János Istenes éneki is itt jelentek meg, ahogyan a Szenci Molnár Albert által fordított Szent Dávid Zsoltárait is többször kiadták.

A nyomda 1640–1660 között Váradon, 1660–1662 között Kolozsváron, 1662-től 1667-ig Szebenben működött. Szenci Kertész tekintélyes és vagyonos embernek számított, háza a váradi várban a már idézett Szalárdi Jánosé közelében állt, Tótfalusi Kis Miklós (kolozsvári nyomdász és betűmetsző) egyenesen úgy tudta, hogy a várban több palotája is volt. Kolozsvárra kerülve Szencit a református egyházközség harangoztató gazdájának választották. 1667-ben örökösök nélkül hunyt el Szebenben, a nyomda így a fiscusra szállt, amit Apafi Mihály fejedelem a gyulafehérvári fejedelmi nyomdával egyesítve a kolozsvári református kollégiumnak adományozott. 

Dr. Restás Attila, Magyarságkutató Intézet
a Klasszika-filológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa

 

Felhasznált irodalom:
Bányai Réka – V. Ecsedy Judit: A Váradi Biblia címlapvariánsai. OSZK – Teleki Téka Alapítvány, Budapest – Marosvásárhely, 2019.
Naményi Lajos: Szenczi Kertész Ábrahám czímeres nemeslevele. Turul, 21. (1903), 177–180.
Szalárdi János: Siralmas magyar krónika. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Szakály Ferenc. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980.
V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás története Magyarországon a kézisajtó korában 1473–1830. MTA KIK – Kossuth Kiadó, Budapest, 2021.