A mai évfordulóról Katkó Gáspár, az MKI Történeti Kutatóközpontja tudományos munkatársának írását közöljük.

A több mint százötven éves magyarországi török uralomnak hivatalosan 1699. január 26-án, a Péterváradtól nem messze található Karlócán megkötött békeszerződés vetett véget. Az egyezményt a Szent Ligát alkotó államok, a Német-római Birodalom, a lengyel-litván állam, Oroszország, valamint a Velencei Köztársaság képviselői angol-holland közvetítéssel kötötték meg az Oszmán Birodalommal. A békeokmány megszületését egy tizenhat évig tartó véres háború előzte meg, amely 1683-ban, Bécs utolsó török ostromával kezdődött. Amikor 1683. szeptember 12-én III. (Sobieski) János lengyel uralkodó csapatai Kahlenbergnél legyőzték Kara Musztafa pasa seregeit, I. Lipót német-római császár és magyar király tisztában volt vele, hogy ezzel a csatával még nem sikerült végérvényesen legyőzni az oszmánokat. A sikeres ütközet után a Habsburg-lengyel koalíció több győztes csatában sikerrel szorította vissza a török csapatokat Magyarország területéről.

Ezzel párhuzamosan XI. Ince pápa felügyeletével megkezdődött egy összeurópai törökellenes koalíció megszervezése. A szövetség tető alá hozása már Sobieski János győzelme után megkezdődött, de annak tényleges megkötésére csak hosszú hónapok után került sor, mivel I. Lipót kezdetben – a várható költségek és a küszöbön álló francia háború miatt – nem akart összecsapni a törökökkel. XI. Ince pápa azonban hosszú hónapok gondos munkájával minden akadályt elhárított. A szentatyának sikerült rávennie XIV. Lajos francia uralkodót arra, hogy az oszmánok elleni harcok ideje alatt ne támadja meg a Német-római Birodalmat; továbbá, a korábbi pénzügyi reformoknak köszönhetően komolyabb összeget tudott elkülöníteni a hadjárat költségeire. A Szent Liga a Német-római Birodalom, a lengyel-litván állam és a Velencei Köztársaság részvételével 1684. március 5-én jött létre. Később, 1697-ben Oroszország is csatlakozott ehhez a szövetséghez, jóllehet I. Péter orosz cár csapatai 1687-től kezdve bekapcsolódtak az oszmánok elleni harcokba.

A szövetség megkötését követő két év során a koalíciós erők egyik győzelmet aratták a másik után, amelyek közül a legfontosabb Buda várának visszavétele volt 1686. szeptember 2-án. A diadal ellenére a következő évben fel kellett függeszteni a hadműveleteket, mert XIV. Lajos támadása miatt I. Lipót csapatai hosszú időn keresztül a birodalom nyugati felében voltak lekötve. Az oszmánok elleni harc csak 1697-ben indulhatott meg teljes erővel, s szeptember 11-én Savoyai Jenő vezérletével a keresztény seregek döntőnek bizonyuló győzelmet könyvelhettek el a törökök felett. Noha a csatát megelőző években a hadban álló felek több kísérletet tettek arra, hogy egymással békét kössenek, a zentai győzelem a Portát is arra sarkallta, hogy további területi veszteségek nélkül a lehető leggyorsabban megegyezzen a Szent Liga tagjaival. 
A béketárgyalások hivatalosan 1698. november 13-án kezdődtek, s több heti tárgyalás után 1699. január 26-án került sor a békeszerződés aláírásra, amelynek értelmében Magyarország területe – a Temesköz kivételével – végleg felszabadult a Porta fennhatósága alól. Ugyan a török uralom véget ért, de az ország újjáépítése csak a Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) lezárulása után indulhatott meg.