1570. október 4-én született Pázmány Péter

Mivel is emlékezhetnénk meg a magyarországi katolikus megújulás vezéralakjáról, a hitvalló protestáns családban született, később jezsuita szerzetes, hitszónok, teológus, főpap Pázmány Péterről? Idézzük fel legjelentősebbnek tartott művét, az Isteni igazságra vezérlő Kalauz címűt, amely a katolikus vallás legalapvetőbb tanait foglalja össze! 

A Kalauz első kiadása 1613-ban jelent meg Pozsonyban, ezt a XVII. században még további két kiadás követte (Pozsony, 1623; Pozsony, 1637), amelyeket a szerző átdolgozott és újabb anyaggal bővített. 

Az 1613-as kiadás1 rézmetszetes architektonikus címlapkeretében kétoldalt fülkékben láthatóak a magyar szentek (Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet) egész alakos állóképei. Felül a timpanonban a Patrona Hungariae-ábrázolás látható tondóban, az alsó sávban pedig a magyar címer. A kompozíció az ellenreformáció Regnum Marianum-koncepciójának képi ábrázolása. A díszcímlap megrendelője, Pázmány Péter tudatosan emelte be a kompozíció elemeit, amelyek a jezsuita patriotizmus gondolatvilágának képi megnyilvánulásai. Mint ahogy magára a kötetre jelentős hatást gyakorolt a jezsuita teológus Roberto Bellarmini (1542–1621) vagy más néven Bellarmin Szent Róbert – Pázmány tanára a rend római kollégiumában – hitvitázó műve, a Disputationes de controversiis christianae fidei adversus huius temporis haereticos, azaz a Viták a keresztény hit vitás kérdéseiről a kor eretnekeivel, úgy Bellarmini 1601-es ingolstadti kiadásának díszcímlapja lényegesen befolyásolta a Kalauz címlapjának kialakítását.

A műre jellemző a kompilációs szövegszerkesztési technika, amelynek során a szerző a hivatkozások három fajtáját használja fel: rendszeresen idéz más teológusokat; gyakran hivatkozik a Kalauz egy-egy másik szöveghelyére; saját, korábban megírt műveinek részleteit is beemeli írásába. Például a Kalauz 1613. évi kiadásának függelékében szerepel az Öt szép levél Öt levél címen. A máshonnan származó idézeteit több ezer forráshivatkozás jelzi a lapok margóján. A bonyolult felépítésű könyv három tomusra oszlik, ezek további könyvekre és fejezetekre tagolódnak.

A Kalauz műfaja: teológiai szintézis és vitairat. Pázmány elöljáró levelében a következőképp ír munkájának indítékairól: „De mivelhogy nékünk, az Christus Iuhainak ótalmára rendeltetett személyeknek, nem bőrünkben, hanem lelkünkben jár, hogy az Igazság-mellett ki-támadgyunk, az Isteni tudományért bajt állyunk, és az Bárány-bőrrel béllett Farkasok-ellen, mind nyelvünkel ’s mind szeges irásunkal vitézkedgyünk: annak-okáért, Enis, Egyházi hivatalomnak hivségéhez illendő kötelességemet meg-gondolván, noha sem elmémben, sem pedig csekély és fogyatkozott tudományomban nem bizakodhatom, de az Igazságnak győzhetetlen oszlopához, és az jó igynek meg-mozdithatatlan erősségéhez támaszkodván, az Igazságnak óltalmáért ki-szállék; és az ellenünk támasztott sok hamis fondorlásokat, ’s káromló nyelveskedéseket, a’ menyire Isten tudnom adgya, meg-fojtván, az mostani szakadott találmányoknak alkolmatlanságát világ-eleibe terjesztem.”

Az egyes fejezeteket a polemizáló protestánsok felosztották egymás között, hogy részenként felelhessenek rá, sőt megpróbálták latinra fordítani, hogy nagy tekintélyű külföldi professzorok írhassanak rá választ. Ennek eredményeként készült el Fridericus Balduinus wittenbergi professzor Phosphorus veri catholicismi című vitairata 1626-ban, amelyre Pázmány 1627-ben válaszolt magyar nyelven (A setét haynal-csillag-után budoso luteristak vezetöje, mely utba igazittya a vittebergai academiának Fridericus Balduinus-által ki-bocsátot feleletit a Kalaúzra). 

Pázmány Kalauzának hatása a kortárs és a következő évtizedek egyházi irodalmára elvitathatatlan, amit több dolog is bizonyít: egyes kiadásai viszonylag nagy számban maradtak fenn, és számos korabeli könyvtárban megtalálhatók voltak, feltehetőleg a korabeli viszonyokhoz képest igen magas, ezer körüli példányszámban jelentek meg; valamint sokan hivatkoztak írásaikban a Kalauzra. Ambrosovszky Mihály kanonok, prépost és főesperes jelentősen lerövidítette és átdolgozta; a kötet 1760-ban jelent meg Egerben, és a helyi Pázmány-kultusz és a rekatolizációs törekvések fontos szövegévé vált.

 

Bíró Csilla, Magyarságkutató Intézet 
az Eszmetörténeti Kutatóközpont igazgatója
 
1 A kötet a díszcímlappal együtt megtekinthető itt: https://library.hungaricana.hu/hu/view/RMK_I_0443-
Rath_0087/?pg=8&layout=s