Igazi kincsre bukkant a Magyar Történelmi Társulat 1874-ben, amikor vándorgyűlést tartott a Zólyom vármegyei Radványban. Deák Farkas történész megtalálta a Radvánszky család kastélyában azt a kódexet, amely megőrizte Balassi Bálint (1554-1594) addig elveszettnek hitt verseit, s a másoló, Rimay János saját írásait is. Ennek a felfedezésnek a jelentőségét a Halotti beszéd vagy az Ómagyar Mária-siralom megtalálásához is hasonlítják. 

Az érdem köpeczi Deák Farkasé, aki egy székely nemes családban látta meg a napvilágot 1832. március 4-én. Apja, Ferenc, nagyhírű marosvásárhelyi ügyvéd volt, s kiemelt figyelmet fordított fia neveltetésére. Az ifjú Farkas, mielőtt befejezhette volna tanulmányait, Török János marosvásárhelyi tanár mellett részt vett az 1851-ben szervezett Makk József-féle Habsburg-ellenes megmozdulásban. Ezért 12 év várfogságra ítélték, de öt év börtönbüntetés után királyi kegyelemmel kiszabadult. Pesten Kemény Zsigmond alkalmazta a Pesti Naplónál alkalmazta, ahol a magyar irodalom tanulmányozásának szentelte idejét. Hazafias gondolkodása azonban arra ösztönözte, hogy a történelem felé forduljon: a Magyar Történelmi Társulat 1867. évi megalakulásakor annak választmányi tagja lett, 1875-ben jegyzője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának 1876-ban, rendes tagjának 1885-ben választották meg. Munkásságát a kiegyezés után a Társulatnak szentelte. Osztálytanácsosként vonult nyugdíjba, tudományos érdemeit az uralkodó vaskorona renddel ismerte el. Szülőföldjén, Marosvásárhelyen hunyt el 1888. június 4-én.

Műveltsége sokrétűségét mutatja, hogy több angol és francia színművet is magyarra fordított, ellátta az alelnöki tisztségét a székely-egyletnek, választmányi tagja volt a heraldikai és régészeti társulatnak, s külföldi utazásai során több kincstár magyar vonatkozású ékszereit is tanulmányozta. Szerkesztette a Hazai Oklevéltárat, s hatalmas életművében figyelemreméltó a Wesselényi Annáról szóló korrajza. Radvánszky Antal (1807-1882) sírjánál mondott emlékbeszéde azt mutatja, szoros barátság volt kettőjüké. Nem véletlen volt tehát az 1874-ben tett látogatás sem, amikor megtalálta Balassi verseit.

 A vendéglátók, a radványi és sajókazai Radvánszky család már a hódoltság idején is jeles művelődje és mecénása volt a magyar történelemnek és irodalomnak. Radvánszky László (1701-1758) Bél Mátyás lelkes tanítványa volt. Radvánszky IV. Györgynek (1645-1687) a fia, Radvánszky II. János költő és író, II. Rákóczi Ferenc tanácsnoka. Gyermeke, Radvánszky II. László (1701-1758) alapította a híres radványi könyvtárat és családi levéltárat, továbbá szerzett jogot a Borsod vármegyei sajókazai birtokra. Leszármazottai között volt Radvánszky Béla (1849-1906) a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alapítója és elnöke, aki maga is könyvtárat alapított Sajókazán 1863-ban. Történelmi érdeklődését nagybátyjától, Antaltól örökölte, aki apja korai halála után gondnoka volt. 

A Radvánszky család művelődéstörténeti érdemei nemcsak a dualizmus korában, a történelem professzionalizációjának hajnalán mutatkoztak meg, hanem háromszáz éven keresztül, nemzedékről nemzedékre folyamatosan gyarapították a magyarság szellemi gazdagságát. Ennek volt köszönhető, hogy a XVII. század közepén könyvtárukba kerültek a Balassi-versek is.

Radvánszky Antal 1923-ban anyagi nehézségei miatt a kéziratot megvételre felajánlotta unokatestvérének, Radvánszky Kálmánnak. A kézirat 1924-ben így Sajókazára került. 

A Radvánszkyak a XX. század legsötétebb időszakában is óvták a magyar művelődéstörténet értékeit. Kálmán, hogy a sajókazai könyvtárat s benne a becses kódexet megmentse, az államosítás előtt a teljes gyűjteményt az evangélikus egyháznak ajándékozta.